Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1891

26. 1891. december 7. rendkívüli, alakuló közgyűlés jegyzőkönyve - 1167

Hogy mennyire teljesítem ez ünnepélyes fogadást, s mennyire sikerült megfelelni a bennem helyezett bizalomnak, azt első sorban a t. közgyűlés és polgártársaim kegyes elbírálása alá bocsátom, de lelkiismeretem azt súgja nekem, hogy én fogadásomhoz hű maradtam, mert hivatali állásom nehéz s nem ritkán igen kényes kötelmeit erőm s tehetségemhez képest buzgalommal, hűséggel s egész odaadással teljesíteni törekedtem. Fogadja a mélyen t. közgyűlés keblem mélyéből fakadt legőszintébb köszönetemet azon kegyes támogatásért, melyben engemet hivatalos működésem folyama alatt részesíteni kegyes volt, mely támogatás nélkül valóban alig lettem s lehettem volna képes állásom sokoldalú kötelmeit teljesíteni, sőt egész készséggel elismerem, hogy ha sikerült is a bennem helyezett bizalomnak s várakozásnak megfelelni, azt főleg első sorban a mélyen tisztelt közgyűlés kegyes elnézésének és hathatós támogatásának, másrészt pedig a tisztelt tanács és tisztviselői kar szives s buzgalmas közreműködésének kell köszönnöm, melyért ez alkalommal is hálámat nyilvánítom. Ezeknek kijelentése után csak a törvény intézkedésének felelek meg, midőn harmadik hat évi működésem befejeztével eddig viselt főpolgármesteri tisztemet a mólyen tisztelt közgyűlés kezeibe ezennel leteszem és magamat további kegyeibe ajánlva, az elnöki széket törvény és alkotmányos gyakorlat szerint polgármester ur ő nagyságának engedem át, azon lelkem mélyéből merített kívánattal: adja a Mindenható, hogy Magyarország fővárosa, az immár világvárossá fejlődött Budapest az ország értelmiségének, a tudomány és művészetnek az ipar s kereskedelemnek, a polgári vagyonosodásnak, de egyszersmind, a polgári erényeknek és polgári egyetértésnek is központja legyen s hogy polgársága mindinkább gyarapodjék jólétben és boldogságban. Ezeket lelkemből kívánva, egyszersmind van szerencsém polgármester urnak átnyújtani belügyminister ur ő nagyméltóságának a főváros közönségéhez intézett leiratát, kérvén, miszerint azt a megalakult bizottsági közgyűlés elé azonnal terjeszteni és annak tartalmához és a törvény rendeletéhez képest a további teendők iránt intézkedni méltóztassék. Van szerencsém ezek után magamat a t. közgyűlés kegyeibe ajánlani.« A beszédet a közgyűlés hosszan tartó éljenzéssel fogadja, melynek lecsilapultával szót emel Királyi Pál bizottsági tag ur s a következő beszédet intézi a közgyűléshez: »Tisztelt közgyűlés! Azon lelkes szavak, melyeket a t. főpolgármester ur elnöki székéről való lelépése előtt hozzánk intézett, 18 évi hosszú hivataloskodása után hangzottak el. Ha valaki, ugy a fővárosi törvényhatósági bizottság van hivatva arra, hogy ezen szavaknak horderejét átértse és megítélje. Azon időben, mikor először fordult Ráth Károly személye felé ő Felsége legfelsőbb kijelölése és a közgyűlés bizalma és Ráth Károly először foglalta el a főpolgármesteri széket, Budapest még inkább egy provincziális városhoz hasonlított, mint egy nagy ország fővárosához. Azon 18 év alatt, melyek alatt Ráth Károly töltötte be a főpolgármesteri tisztet, a régi Budapest új alakot öltött; utczáink és tereink rendezvék, a közművelődés, közegészségügy, nemzetgazdasági és forgalmi viszonyok kellően rendezettek. Ma egész megnyugvással tekinthetünk vissza a lefolyt 18 évre és ezen eredmények elérésében a főérdem Ráth Károly főpolgármestert illeti, a kinek elnöksége alatt a közgyűlés tevékeny részt vett azon munkák elkészítésében és végrehajtásában, melyek a fővárosnak új alakot adtak és melyeknek köszönhető, hogy Budapest immár méltó helyet foglal el a művelt és nagy államok fővárosai között. Midőn ezt érezzük és ezt tudjuk, most, midőn Ráth Károly harmadszor lép le a főpolgármesteri székről, melybe ő Felsége és a fővárosi törvényhatósági bizottság bizalma már