Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1891

2. 1891. január 21. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 92

I^^H^H És ha nincs megállapítva; hajlandó-e az igen tisztelt polgármester ur intézkedni, hogy az árúcsarnok felépítésének a helye lehető gyorsan megállapittassék ? S a mennyiben rövid idő alatt ez sem lenne lehetséges; hajlandó-e intézkedni, hogy legalább a vámház-kőrúton fekvő sóházteleknek czélszerűtlensége a tervezett árúcsarnok elhelyezésére meghatároztassék s a telek ez által más égetően szükséges fővárosi épület kiépítésére felhasználható legyen ? Kamermayer Károly polgármester ur az interpellatióra a következőket válaszolja: Az interpellatio első része foglalkozik az új városház kérdésével és mint méltóztatik tudni, a' múlt közgyűlésen el lett fogadva, hogy sürgető felterjesztés intéztessék a kormányhoz a végleges városháza ügyében. Ez megtörtént s remélem, hogy ha csak nem lesznek elvi akadályok, legalább a végleges városháza helyének biztosítására nézve még ez évben tisztába jöhetünk. Ha tisztában vagyunk a hely kérdésével, akkor nem kell új házat építeni; a közgyűlés kimondta, segítsünk magunkon, ugy a hogy lehet s már én akkor kijelentettem, hogy ha a szükség ugy hozza magával, a tanács kénytelen lesz újabb előterjesztéseket tenni, de ebből nem következik, hogy egy negyedik városházat létesítsünk. De ugy látszik, nem ez volt a főkérdés, hanem hogy a sóháztelken fog-e csakugyan az árúcsarnok létesülni. Erre nézve közgyűlési határozattal állunk szemben. Mikor arról volt szó, hogy a sóházi telket a mostani igazságügyi palota telkével cseréljük be, a közgyűlés kimondta, hogy ezen helyet az .árúcsarnok részére kívánja megszerezni, de később az lett határozva, hogy a cserével nincs kimondva, hogy az árúcsarnok csak ezen helyen létesülhet. Jelenleg ezen ügy azon stádiumban van, hogy a kőzépitési igazgató ugy a központi, mint a detail-árúcsarnokok tervét és költségvetését elkészítette s az ügyosztálynak benyújtotta. De az árúcsarnok létesítésénél nem a terv és a költségvetés a fődolog, hanem az, hogy a hely jól legyen megválasztva és az üzleti kezelés ne legyen formákhoz kötve, hanem ugy legyen berendezve, mint az eladók és vevők érdeke megkívánja. E szempontból Matuska Alajos tanácsnok ur nemcsak Németországban, hanem Francziaországban is tanulmányozta a külföldi árúcsarnokokat s tapasztalatait az üzleti kezelésre nézve is feldolgozza. A kérdés mai stádiuma a nevezett referens szerint a következő: Tény az, hogy a központi vásárcsarnoknak a sóháztelekcsoportoni elhelyezése, mint eredetileg, ugy ez alkalommal is, legalább az ügyosztály által mindenesetre javasoltatni fog, miután ezen hely az intézmény számára épen nem czélszerfltlen, hanem ellenkezőleg az adott viszonyok közt a legczólszerübb. Egyébiránt a közgyűlés fogja elhatározni, ezen vagy más helyen épüljön-e a központi vásárcsarnok, vagy pedig ezen helyen minő vásárcsarnok épüljön, vagy hogy ott vásárcsarnok egyáltalában ne épüljön. Addig azonban, míg a vásárcsarnoki intézmény létesítése ügyében érdemileg nem határozott, a helyre nézve, melynek kérdése az ügygyel szervesen összefügg, határoznia és valamely helyre nézve, különösen pedig az emiitett telekcsoportra nézve, melynek épen ezen irányban leendő felhasználása iránt komoly tárgyalások folytattattak és határozott, habár még elejthető megállapodás keletkezett, előzetesen kimondania, hogy az vásárcsarnok elhelyezésére czólszerűtlen vagy czélszerű nem lehet. A közélelmezési bizottság tárgyalás alá veszi legközelebb a középitési igazgató ur tervét s február hóban, de legkésőbb márczius hó első felében a tanács megteszi előterjesztését a közgyűléshez. Azt hiszem, legfőbb ideje már, hogy ezen ügygyei a törvényhatóság foglalkozzék, mert mig más városok e téren eredményekkel dicsekedhetnek, addig mi még mindig a tárgyalások stádiumában vagyunk. Az ügy teljesen érett, itt többé tanulmányozásnak helye nem lehet. «•