Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1890

18. 1890. október 1. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 943

s Henriettétől, másik fele pedig, vagyis 112 frt 54 kr. Kutlánya Jánostól követeltetett. Minthogy tehát az emiitett csatornaépítési, illetőleg átalakítási munkálatok felfolyamodók ingatlana érdekében eszközöltettek és ezen házi csatornaépítési, illetőleg átalakítási munkák végrehajtásáról a rendszabály értelmében folyamodók tartoztak volna gondoskodni, minthogy továbbá a felfolyamodókat terhelőleg kivetett 112 frt 53 kr. oly követelést képez, a mely a főváros által felfolyamodók, illetőleg jogelődjeik helyett teljesített munkák kész kiadásaira vonatkozik; minthogy továbbá a főváros követelési jogalapja a csatornaépítési rendszabályzaton és egy teljesen jogerős határozaton, tudniillik az 1881. évi 6.551. sz. a. kelt határozaton alapszik: ennélfogva a közgyűlés a felebbezés elutasításával felfolyamodókat a szóban forgó 112 frt 53 krajczárnak megfizetésére kötelezi. Miről a tanács további intézkedés végett tárgyiraton értesíttetik. !943. Tárgyaltatott a tanács 19.083/1890. II. számú előterjesztése, Hoffmann Józsefnek csatornaépítési járulék ügyben beadott felebbezésére. A közgyűlés meggyőződvén a tanács előterjesztéséből arról, hogy a Hoffmann József czég által a főváros közönségétől megvett s a IX. ker. Tinódy-, ipar- és mester-utcza között \ $- ^ hr. szám alatt fekvő ingatlanból a IX. kerületi mester- (előbb temető-) utczai közcsatornába torkoló házi csatorna után az 1884. évi 35.220 sz. a. kelt s a betorkolást engedélyező tan. határozattal kirótt 323 frt 75 kr. csatorna-betorkolási díj a csatornaépítési szabályrendelet alapján helyesen és jogosan követeltetik; ennélfogva a közgyűlés a felebbezóssel megtámadott 1884. évi 35.220. számú határozatot helybenhagyja és a felebbezésben felhozott érveléseket annál kevésbé veheti figyelembe, mert azpk a csatornaépítési szabályrendelet téves felfogásán alapulnak. Felebbezőnek ugyanis a torkolati díj fizetési kötelezettsége ellen felhozott azon érvelése; hogy a csatornaépítési járulékot a jelzett ingatlan után az említett közcsatornának 1869. évben történt építésekor a főváros hatóságának kellett volna megfizetni; és hogy a csatornaépítési szabályrendelet 17. §-ában említett torkolatdíj csak a szabályrendelet megalkotása előtt már létezett közcsatornába való betorkolásra vonatkozólag állapíttatott meg, el nem fogadható, mert a mester-utczai csatorna építésével felmerült költségek megtérítése czéljábol a járulékoknak az egyes ingatlan tulajdonosok terhére történt kivetésekor a főváros hatósága a 9.508. hr. sz. ingatlan után a járulék kivethető nem volt, mert ezen ingatlan akkor a főváros tulajdonát képezte és így önmaga ellen a fizetési meghagyást ki nem állíthatta és a járulékot önmagától be nem hajthatta, hanem csak kiszámíthatta az ezen ingatlan után a járulékösszeget, mely csak az esetben lett volna kivethető, ha ezen ingatlan akkor magántulajdont képezett volna; továbbá mert a csatornaépítési szab. rendelet 17. §-a nem képez átmeneti intézkedést, mivel, ha igaz is, hogy ezen 17. §. első alineája »minden mostantól épitendő« közcsatornákba való betorkolásról szól, de az is való, hogy a 8. §-nak a) pontja, mely a közcsatornák átalakításáról szól és a mely megállapítja azt, hogy az átalakított csatornák használatára nézve azoknak joga, a kiknek házi csatornája az átalakítás előtt is be volt torkolva, vagy a kik a közcsatorna építési költségekhez eredetileg hozzájárultak, továbbra is fenmarad, feltételezik, hogy a közcsatorna használatára nem szereztek jogot azok, a kik a közcsatorna építési költségéhez hozzá nem járultak és a 17. §. 2-ik alineája az ilyenektől a torkolat-díj szedését rendeli. A 17. §. második alineájának »a már létező közcsatornáknál« szavai nem az 1847. év előtt már megépített csatornákat, hanem