Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1888

7. 1888. március 14. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 243 - 244

a tem, hogy 6 felsége í. Vilmos, az első német császár és porosz király, folyó márczius hó 9-én reggeli félkilencz órakor meghalt. E halált a világ egyik legnagyobb nemzete, a népek milliói gyászolják és a gyászeset, mely a velünk barátságban és szövetségben élő nagy szomszéd birodalmat megrenditó, Európa minden művelt nemzetét megindította s legbensőbb részvétre ragadta, mely részvét különösen az osztrák-magyar monarchia határain belül mindenütt a legfájdalmasabb viszhangra talált és a fájdalom ezen belső érzete főleg Budapest főváros közönségének minden köreiben legélénkebben nyilvánult. És méltán! mert a boldogult nagy császárban az egész világ nemcsak a hatalmas német birodalom megalkotóját és annak ősz uralkodóját tisztelte, hanem tisztelte egyszersmind és elismerte benne az államok s a népek békéjének hatalmas védurát. Azt hiszem ennélfogva igen tisztelt közgyűlés, hogy nemcsak a törvényhatósági bizottság, hanem a főváros egész közönségének érzelmeit tolmácsolom, midőn I. Vilmos, német császár és porosz király ő felségének, legkegyelmesebb urunk, szeretett királyunk, Ő felsége benső barátjának, az osztrák-magyar monarchia hű és hatalmas szövetségesének elhunyta alkalmából, Budapest főváros mélyen érzett fájdalmának s részvétének adok kifejezést. Kérem egyszersmind a tisztelt közgyűlést, miszerint a megrendítő gyászesemóny folytán a főváros közönségének fájdalmas részvétét a mai jegyzőkönyvben megörökíteni és a közgyűlésnek ezen határozatát ő Nagymóltóságának, a ministerelnök urnák azon kórelemmel felterjeszteni méltóztassék, miszerint ő Nagyméltósága kegyeskedjék intézkedni, hogy Budapest főváros fájdalmas részvéte illetékes helyen tudomásra juttattassék." A közgyűlés főpolgármester ur indítványát egyhangúlag elfogadván, elhatározza, hogy a főváros közönségének Ö felsége I. Vilmos német császárnak és porosz királynak elhunyta fölött érzett fájdalmas részvéte a mai ülés jegyzőkönyvében megörökíttessék. Egyúttal a közgyűlés e határozatot ministerelnök ur ő Nagy móltóságához felterj esztendőnek határozza azon kérelemmel, miszerint a főváros közönsége ezen fájdalmas részvétének illetékes helyre leendő -~^_—__- eljuttatása iránt kegyesen intézkedni méltóztassék. !243. Főpolgármester ur bejelenti, hogy ő császári és apostoli királyi Felsége legutóbbi itt tartózkodása alkalmából hozzá segélyért folyamodó szűkölködők között leendő szétosztásra magán pénztárából 4000 forintot méltóztatott legkegyelmesebben adományozni, mely öszszegnek kiosztása iránt a kellő intézkedések már megtétettek. Lelkes éljenzés közt hódolatteljes tisztelettel tudomásul vétetik. !244. Főpolgármester ur következő előterjesztést intézi a közgyűléshez : Tisztelt közgyűlés! Áthatva a hazafiúi fájdalom őszinte érzetétől, még egy gyászjelentést kell tennem az igen tisztelt közgyűlésnek, midőn a haza egyik jeles, egyik nagy fiának, Somssich Pál belső titkos tanácsos ur ő Nagyméltóságának, a főrendiház kiváló tagjának ós a képviselőház egykori elnökének folyó márczius hó 5-én bekövetkezett váratlan halálát ezennel bejelentem. Somssich Pál halála nagy veszteség a hazára ós nemzetünkre; mert ő közéletünknek egyik kiváló alakja volt, ki egész életét a közügyeknek szentelte. Egyike volt azon kitűnő férfiaknak, kik hazafias tevékenység, alkotmányos szabadságérti szilárd ós férfias küzdelem, valamint tudományosság, lovagiasság s legnemesebb jellem által az egész nemzet osztatlan tiszteletét ós becsülését vívták ki maguknak. Habár a folyó hó 7-éu tartott gyászünnepély alkalmából a főváros nevében kegyeletünk s tiszteletünk jeléül egy emlókkoszorú tétetett le a boldogult nagy hazafi ravatalára, mindamelett kötelességemnek ismertem, ezen gyászesetet a t. közgyűlésnek is bejelenteni, é9 azt hiszem, hogy a főváros közönségének hazafias fájdalom érzetét