Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1888

17.1 1888. szeptember 12. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 704 - 705 - 706

2 !704. Főpolgármester ur bejelenti, hogy Márkus József főjegyző szabadságon lévén, a jegyzőkönyv vezetésével Rózsavölgyi Gyula tanácsjegyző bízatott meg. Tudomásul vétetik. !705. Főpolgármester ur bejelenti, hogy törvényes határidőben Mérő János bizottsági tag ur és társai által egy indítvány nyújtatott be, a budakeszi kincstári erdőségnek a Svábhegygyei határos részében szándékolt fa-kivágatás megakadályozása tárgyában, továbbá hogy ugyanezen ügyben, a svábhegyi közbirtokosok és lakók egy kérvényt nyújtottak be a tekintetes közgyűléshez, mely indítvány és kérvény a főjegyző-helyettes által később fognak előterjesztetni. Tudomásul vétetik. !706. Főpolgármester ur a következő előterjesztést intézi a közgyűléshez: Mielőtt a napirendre áttérnénk, egy felette szomorú elnöki kötelességet kell teljesítenem, midőn a rövid nyári szünet alatt történt két gyászesetről a mólyen tisztelt közgyűlésnek fájó szívvel jelentést teszek. Első sorban is a hazafiúi fájdalom legőszintébb s legmélyebb érzetével azon, különben tudva levő megrendítő gyászesetet kell a t. közgyűlésnek bejelentenem, hogy Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Budapest főváros IV. kerületének országos képviselője, közéletünknek egyik legkiválóbb alakja, a magyar hazának egyik legjelesebb, a nemzet köztisztelete által környezett nagy fia ós a fővárosnak kitűnő polgára, múlt augusztus hó 22-én meghalt. A részvét, melyet a kitűnő férfiú halála előidézett, általános és nemcsak a fővárosban és a magyar haza határain belül, minden körökben, hanem a monarchia másik részében, sőt a külföldön és mindenfelé egyiránt nyilvánult. Trefort Ágoston halála nagy és valóban igen nehezen pótolható veszteség a hazára,, mert egyike volt azon kitűnő s ritka férfiaknak, kire az egész nemzet mindenkor büszkén tekintett, és méltán, mert újabb korunk történetében kevés alak van, kit a köztisztelet ós a nyilvános tekintély annyira körül vett volna, mint körülvette őt. Sokkal ismeretesebb volt hazánk e nagy fiának egyénisége az egész ország előtt, sokkal ismeretesebbek tevékenysége, tudományossága, nemes, hazafias buzgalma és a közügyek, különösen a kulturális s közoktatási ügyeink terén szerzett hervadhatlan nagy érdemei, valamint századokra kiható nagy alkotásai, mintsem hogy azoknak ismételt részletezésére ez alkalommal szükség lenne. A boldogultnak egész élete s tevékenysége a Trón és a Haza jólétének, főleg pedig a nemzeti kultúra nagy és magasztos érdekeinek, melyek alkotó munkásságának állandó tárgyát képezték, voltak szentelve. Legyen áldott e kitűnő, e jeles férfiú emléke, kit a közügyek s különösen a nemzeti műveltség és közoktatási ügy terén nehezen, igen nehezen fog nélkülözni a nemzet! Habár a főváros törvényhatósági bizottsága és tanácsa a nagy hazafi tetemeinek egyházi beszentelésénél testületileg résztvett és kegyeletteljes tisztelete jeléül egy emlékkoszorut tett le a boldogultnak ravatalára, mindamellett elnöki kötelességemnek ismertem ezen gyászesetet a mélyen tisztelt közgyűlésnek hivatalosan is bejelenteni, és azt hiszem, hogy csak a főváros közönségének hazafias fájdalomérzetét tolmácsolom és a t. közgyűlés egyetértő nézetével találkozom, midőn azon kettős indítványt bátorkodom előterjeszteni: 1-ször. Miszerint boldogult Trefort Ágoston iránti köztiszteletnek, a hazát és nemzetet ért nagy veszteség feletti hazafiúi mély fájdalmunknak a mai közgyűlési jegyzőkönyvben kifpjezést adni és az elhunyt nagy hazafi emlékét ekkóp is megörökiteni méltóztassék. 2-szor. Indítványozom, miszerint a boldogultnak gyászba borult családjához a főváros fájdalmát tolmácsoló részvét-iratot intézni méltóztassék.