Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1887

20.1 1887. november 9. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 869 - 870 - 871

2 Schoenberg Ármin, Jamniczky Lajos, Frey József, Lindenbach János és Bernáth Béla bizottsági tag urakat, a tanács részéről pedig Kada Mihály alpolgármester urat kéri fel. !869. Főpolgármester ur bejelenti, hogy Királyné 0 Felsége legkegyelmesebben meghagyni méltóztatott, hogy magánpénztárából a budapesti Ínséggel küzdő szegénysorsú iskolás gyermekek élelmezésére évenkint 100 frt folyósittassék, bejelenti továbbá, hogy a folyó évre legkegyelmesebben adományozott 100 forintot belügyminister ur ő nagyméltósága hozzá leküldötte, és hogy ő ez összegnek a kitűzött czélra leendő forditása iránt a szükséges intézkedéseket megteendi. Lelkes éljenzés közt hódolatteljes tisztelettel tudomásul vétetik. !870. Főpolgármester ur bejelenti, hogy a napirendre kitűzött ügyeken kivül, az ügyrend 9. §-ában megállapított határidőben még három ügy lőn a tanács részéről bejelentve, nevezetesen: 1. A pénzügyi-gazdasági bizottmány s a tanács előterjesztése, az I. kerületi tárnok-utczai Paldt-féle ház eladása iránt tartott árverés eredményéről. 2. A tanács előterjesztése, az 1. kerületi tárnok-utczai kis városházi összes helyiségeknek az államrendőrség részére leendő átengedése ügyében. 3. A tanács előterjesztése, a géperejű közúti vasutak eugedélyezése körül követendő eljárásra vonatkozó szabályrendelet ügyében érkezett közmunka- és közlekedésügyi ministeri leiratra. Ezen ügyek a napirendre felvett többi ügyek során szintén elő fognak terjesztetni. Tudomásul vétetik. !871. Főpolgármester ur a következő előterjesztést intézi a közgyűléshez ; Áthatva a hazafiúi fájdalom legmélyebb érzetétől, felette szomorú elnöki kötelességet teljesítek, a midőn a főváros egyik köztiszteletben és szeretetben állott kiváló polgárának és a törvényhatósági bizottság egyik legrégibb, legbuzgóbb és legtevékenyebb tagjának, gömöri dr. Havas Ignácz királyi tanácsosnak folyó évi november hó 2-án bekövetkezett halálát a tekintetes közgyűlésnek bejelentem. A boldogult köz- és törvényhatósági, valamint társadalmi életünknek egyik kiváló s kimagasló alakja volt és a részvét, a melyet e kitűnő férfiú halála felköltött, általános. Sokkal ismeretesebb volt a főváros ezen kiváló polgára s közéletünknek jeles bajnoka, sokkal ismeretesebbek tevékenysége, hazafisága, önzetlensége, valamint ritka buzgalma a közügyek és a társadalmi téren szerzett érdemei, semhogy azoknak felsorolását és részletezését szükségesnek tartanám. Azonban életének és nyilvános működésének egyik legfontosabb mozzanatát fel kell említenem, mely a főváros történetének is mindenkor egyik emlékezetes lapját fogja képezni; nevezetesen azon ténykedését a boldogultnak, melynél fogva a főváros egyesítését előkészítő nagyfontosságú szervezési bizottságnak, mint annak elnöke, tanácskozásait vezette, és utóbb, az egyesitett főváros első közgyűlésén, mint királyi biztos elnökölt. Polgári erényei és érdemei mindenkit tiszteletre ragadtak és nemcsak a főváros és polgártársai részéről őszinte elismerésre találtak, hanem ö Felsége, koronás királyunk által is több alkalommal igen fényes kitüntetésre lettek méltatva. Hálával és kegyelettel fogunk róla mindenkor megemlékezni, mert tudjuk és érezzük mindnyájan, hogy halála, nagy veszteség fővárosunkra és törvényhatósági közügyeinkre. És épen ezen hála és kegyelet érzelmeinek kívánt a tanács is tolmácsa lenni, a midőn akkép intézkedett, hogy a boldogultnak ravatalára a főváros közönsége nevében emlókkoszorú helyeztessék. En azt hiszem, hogy ez alkalommal is csak a főváros közönségének fájdalomérzetét tolmácsolom és a mélyen tisztelt közgyűlés egyetértő