Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1884

11. 1884. május 7. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 301 - 302

98 1884 május 7-iki közgyűlés. 302 szám. a tanács és a törvényhatósági bizottság tagjaiból alakult küldöttség saját vezetésem alatt Bécsben a főváros képviseletében a temetési szertartásban részt vegyen. Ezen indítványokat azon kérelemmel vagyok bátor mély tisztelettel előterjeszteni, miszerint azokat elfogadni és határozattá emelni méltóztassék. . f A közgyűlés legmélyebb hazafiúi fájdalommal veszi tudomásul Felséges asszonyunknak: Mária Anna Karolina Pia császárné- és királynénak elhalálozását s határozatilag kimondja, hogy a boldogultnak folyó hó 10-én Bécsben tartandó temetésén a főváros közönsége küldöttség által képviseltessék, mely küldöttség tágjai a főpolgármester úr által lesznek kijelölendők, annak vezetésére pedig főpolgármester úr, a tanács részéről pedig Gerlóczy Károly alpolgármester úr kéretik fel. Egyszersmind a tett indítványhoz képest elhatározza a közgyűlés, hogy Felséges Urunk királyunkhoz, mint a dicsőségesen uralkodó fejedelmi ház fejéhez a súlyos veszteség alkalmából részvétfelirat intéztessék s a magy. kir. miniszterelnök úr felkéressék, hogy ezen feliratot a legmagasabb trón zsámolyához juttatni méltóztassék. A Felséges Urunkhoz intézendő felirat Nagy | Lajos dr. főjegyző által előre elkészíttetvén, felolvastatott és a következő szöveggel nyomban hitelesíttetett: Felséges Császár és apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk! Őszinte mély gyász borítja Felséged legmagasabb családjának s a monarchia hűségesen ragaszkodó népeinek szivét, amidőn a Gondviselés határozata Felséges Asszonyunkat, Mária Anna Karolina Pia császárnét és királynét, dicső emlékezetű I. Ferdinánd ausztriai császár, Magyarország e néven V. koronás királyának özvegyét magához szólítá! A magas életkor, melylyel a Mindenható a megdicsőült fejedelmi hölgyet erényekben gazdag szivének jutalmaképen megajándékozá, talán előkészítheté vala sziveinket a fájdalmas veszteségre; de a gyászesemény híre mégis oly váratlanul érkezett, hogy szivünk mély fájdalmával szemben a mulandóság változhatatlan törvényének tudata igen csekély vigasztalást nyújt. Egy dicső korszaknak: nemzeti újjászületésünk nagy éveinek emléke újul meg lelkünkben a gyászos ravatalnál s hálás kegyelettel áldjuk a megdicsőült királynét, ki _e nagy és nehéz időkben védangyalként állott boldog emlékű fejedelmi férje oldalánál, megosztván vele az uralkodás nehéz gondjait. És amidőn a felséges fejedelmi pár népeinek ragaszkodó szeretetétől környezve magányba vonult, a nemesszivű fejedelmi hölgy — addiglan trónjának dísze — díszévé vált nemének s az egész emberiségnek. Özvegyi magányának egyszerűségét amaz erények tevék ragyogóvá, melyeket a Megdicsőült nagynevű őseitől örökölve, folyton hű népeinek boldogítására munkálkodott. A fejedelmi nagyság, az igénytelen egyszerűség, legbensőbb vallásosság és az emberszerető jótékonyság földi megtestesülését zárja el azon koporsó, melyet Felséged, legmagasabb családja és ragaszkodó népeinek ezrei könnyező szemekkel környeznek. Ezen általános mély gyászban szivünk legmélyéből osztozva, alattvalói hódolattal járulunk Felséged dicső trónjához, hogy a trónt és nemzetünket ért veszteség feletti fájdalmunknak kifejezést adjunk, a legmélyebb tisztelettel esedezvén Felséged előtt,.hogy ezen legőszintébb részvétünk nyilatkozatát törhetetlen ragaszkodásunk zálogaképen legkegyelmesebben' fogadni méltóztassék. Hitelesítik: Ráth Károly s. k. főpolgármester. Walheim János s. k. Morlin Imre s. k. Mandl J. Ignác s. k. Beliczay Béla s. k. Frey József s. k. Nagy Lajos dr. s. k. főjegyző. /