Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1883

15. 1883. szeptember 11. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 549 - 550

1883 szeptember 11-iki közgyűlés. 550 szám. alkalommal a jeles hazafinak, a feláldozó lelkésznek és buzgó tisztviselőnek érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíti; elhatározta továbbá, hogy az ünnepelt férfiú arcképe olajba festve elkészíttessék, az ünnepély napján lelepleztessék és azután a közkórház valamely termében elhelyeztessék. Ezen határozatnak volt szerencsém megfelelni, amidőn a törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlését mai napra egybehívtam. Mielőtt azonban közgyűlésünk kitűzött tárgyára áttérnénk, van szerencsém indítványozni, hogy az ünnepelt férfiút a közgyűlésben való megjelenésre küldöttség által felkérni méltóztassék. Amennyiben javaslatom a t. közgyűlés helyeslésével találkozott, van szerencsém a küldöttség tagjaivá főtisztelendő Cselka Nándor esperes-prépost úr vezetése mellett Darányi Ignác dr., Horánszky Nándor, Heinrich István, Ney Ferenc, Kurcz Vilmos, Érczhegyi Ferenc, Ferenczffy Antal, Anderlik Ede, Fülöp Károly dr. és Fölsinger Rezső urakat felkérni. A küldöttség visszaérkeztéig a közgyűlést néhány percre felfüggesztem. Tisztelt Közgyűlés! Főtisztelendő Déry Mihály úr a tisztelt közgyűlés felkérése folytán megjelenvén, van szerencsém a közgyűlést folytatólag megnyitni. Főtisztelendő Plébános Úr! Mélyen tisztelt polgártársunk! Szivem mélyéből üdvözlöm Önt Budapest főváros törvényhatósága nevében e napon, melyen áldozári működésének ötvenedik évfordulóját ünnepli. Közvetlen szemtanúi voltunk mi mindnyájan e félszázados pálya legnagyobb részének. Nem a dícsvágyó ember küzdelme volt az korszakalkotó fényes célok után, hanem az emberszerető szív csüggedetlen munkássága embertársainak boldogitásán. Az a pálya, mely az emberszeretet tényeinek szakadatlan láncolata volt, sohasem számított arra, hogy az egyszerű lelkipásztor neve dicsőítve említessék: a jótét saját tudata által jutalmazza elkövetőjét, s e jutalomban Főtisztelendő Úr félszázados pályájának minden napján részesült. De amit Ön soha nem keresett: az ime felkereste Önt egyszerű magányában; a tisztelet és hála megilletődve tekint a félszádos munkásságra, s lelkesedve üdvözli a korra nézve agg, de szívre nézve még mindig ifjú lelkipásztort! S aki ilyen volt mint ember és pap, kell-e említenem, hogy minő hazafi és polgár volt? Szükséges-e, különösen e teremben, hogy Déry Mihálynak mint polgárnak érdemeiről szóljak, aki velünk érzett és velünk küzdött rendületlenül mint kipróbált hazafi, és felkarolta mindenkor nemes lelkének egész odaadásával fővárosunk ügyeit? Ezen érdemekkel szemben Budapest főváros közönsége — mely a polgári erény iránt mindenkor elismeréssel adózik — nem maradhatott tétlenül. Saját ünnepévé tette Önnek csupán szűkebb körben megülni szándékolt örömünnepét, s egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy e mai napon rendkívüli közgyűlést tart, s ezen a jeles hazafit, a feláldozó lelkészt és buzgó tisztviselőt, kinek félszázados pályája úgyis mint a főváros kegyúrsága alatt álló egyház lelkészéé úgyis mint egy jelentékeny intézetünk tisztviselőjéé, s úgy is mint polgáré, e fővárost közvetlenül érdekli: a fővárosi törvénhatóság nevében üdvözli, s érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíti. , Kiválóan szerencsésnek érzem magamat, hogy Főtisztelendő Úr irányában törvényhatóságunk elismerésének és tiszteletének tolmácsa lehetek, s amidőn Főtiszlelendő Urat Budapest főváros közönsége nevében ismételve üdvözlöm, szívből kívánom, hogy a Gondviselés Önt az emberiség, az Egyház s a Haza javára a ma megkezdendő második félszázad folyamán is nagyon sokáig jó egészségben és zavartalan boldogságban éltesse! És most átadom a szót Szilágyi Dezső bizottsági tag úrnak. Szilágyi Dezső a következő beszédet intézte az ünnepelthez: Tisztelt Polgártársunk és Barátunk! Ezen a napon, amelyen pályatársaid és híveid 50 éves multadra visszatekinteni felhívnak és melyen az oltár előtt a Mindenhatónak hálát adtál, hogy ezt a napot megérned engedte, illetődött szívvel jöttél körünkbe, abba a körbe, ahol Téged olyan régen és olyan jól ismernek, ahol Téged olyan régen és olyan nagyon szeretnek, szabadjon nekem a koszorúkhoz, melyeket pályatársaid és híveid fontak, még eggyel, a főváros polgársága nevében járulni, azon főváros polgársága nevében, melynek ötven év óta mint lelkész szolgálatában állasz, amely Téged mint polgártársát Magyarország legmozgalmasabb korszakában ismerni és becsülni tanult; azon főváros nevében, amelyet 40 évig egy olyan állásban szolgáltál, ahol földi javak nem kecsegtetnek, dicsőség nem int és a kötelességteljesítés kétszeresen súlyos, mert nem egyszer, de naponta megkívánja az önfeláldozást fásultság és csüggedés nélkül. Mások is választottak küzdelmes pályát maguknak, mások is voltak, kik erejöket megfeszítették, egészségüket sőt életöket kockára tették hivatásukban. De akik ily pályát választottak, választották úgy, hogy a küzdés fejében vagyon, kitün-