Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1875

14.1 1875. évi június hó 30-án tartott rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 494. Végh János, megválasztott III. kerületi elöljáró eskütétele - 495. Polgármesteri beszámoló a Duna jobbpartján 1875. június 26-án düngött felhőszakadás és árvíz pusztítása után megtett intézkedésekről

212 adakozásra felhívni méltóztassék, mely adományok úgy a kerületi elöljáróknál, valamint a főváros házi és adópénztárainál befizethetők legyenek. Továbbá több tanácsnok és bizottsági tag úr felkéretett, hogy a magántársulatok szivattyúit – miután eladásra készletben találhatók nem voltak – ha máskülönben nem, bérfizetés mellett is kölcsönözzék ki, fáradozásuknak sikerült annyi szivattyút összehozni, hogy a vízben álló legveszélyezettebb házak kiszivattyúztatása minden ponton foganatosítható volt; f. évi június hó 28-án a tett intézkedések folytattattak, nevezetesen meghagytam az Ördögárok kitisztíttatását, mely célból Szenger dunaszabályozási felügyelő mérnök is segédkezésre felhívatott, a düledező házak körül palánkok vonattak, újabb polcoltatások, kiszállásíttatások eszközöltettek, 1601 mérnökkari katonán kívül számos polgári munkás, városi építő-, út- és ácsmester alkalmaztatott, magam pedig naponkint többször kerületről kerületre mentem, hogy személyes meggyőződést szerezzek, hogy megtétetik-e mindenütt és minden ahol és amit megtennie a hatóságnak tehetségében állott. Ezekből méltóztatik látni, hogy jelen rendkívüli esetben mindent megtettünk, mit emberi erővel véghez vinni lehetett, hogy a természet ily roppant csapásban nyilvánított rendkívüli ereje ellenében az emberi hatalom parányinak bizonyult, hogy a főváros minden erőmegfeszítése, - a rendes segédszerek alkalmazásán kívül, rendkívüliek igénybevételével sem volt képes az elemek borzasztó pusztításait paralyzálni, ez azon körülménynek tulajdonítandó, hogy egy ily, a főváros történetében eddig ismeretlen nagyságú veszéllyel kellett megküzdeni, melyre nem számíthatván, rögtön a szükséges óvszerekről sem gondoskodhatott, miről tanúskodik már maga azon hallatlan tény is, hogy eddig 33 hulla szedetett össze, számos ház részben kiszállásíttatott, részben kipolcoztatott, vagy lebontatott, hogy a lerohanó vízár 4-9 lábnyi magasságban több száz házat elöntött, és 50 mázsás kövekkel zárta el az utak vonalait. Az emberi áldozatokon kívül okozott károkat még megközelítőleg sem lehet megbírálni, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy az épületekben, szöllökben és ingókban a kár milliókra rúg, a fővárosi hatóság által eszközlendő intézkedések pedig legalább 100.000 forintnyi költséget veendnek igénybe, mely sajnos körülmény nemcsak a hatóság és a lakosság, hanem csekély nézetem szerint az ország áldozatkészségét is szükségessé teszi. Ez alkalommal hallgatással nem mellőzhetem azon alaptalan vádak felemlítését, melyek e roppant szerencsétlenség közepette a hatóság, különösen annak fő

tisztviselői ellen több oldalról emeltettek, melyek a tények elferdítése és a különben is izgatott kedélyek újabbi nyugtalanítása mellett alig képesek e szomorú helyzetet enyhíteni, de nagyon is alkalmasak arra, hogy a hatóság tekintélyét aláássák, és a hivatásaikban működő tisztviselők buzgalmát és tevékenységét megbénítsák. Én részemről egész őszinteséggel kijelenthetem, hogy valamint akkor nem riadtam vissza a veszélytől, midőn a hazát kellett védelmezni, úgy most is kész vagyok polgártársaim életét és vagyonát saját életem kockáztatásával is megvédeni, minek megítélését azokra kell bíznom, kik hivatalos működésemet figyelemmel kísérik, és arról személyesen győződtek meg. Végre tisztelettel jelentem, hogy a belügyminiszter úr két leirata folytán az összes károk hiteles felvételére bizottm

ányokat küldöttem ki, az I., II. és III-ik kerületi Elöljáróságokat pedig utasítottam, hogy a károsult lakosokról egy pontos névjegyzéket készítsenek, és azt további intézkedés végett mielőbb terjesszék elő. [Határozat] Ezen előterjesztésben foglalt összes intézkedéseknek minden irányban beható tárgyalása után határozatilag kijelenti a közgyűlés miszerint: