Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1875

7. 1875 március 24-én tartott rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 236. A Lipót utcai új városház építési történetének emlékirata

114 az akkori viszonyok közt alig lehetett volna megfelelő épületet ily célra kapni, a már különben is szétszórva volt különféle hivatalokat pedig a városban még inkább szétszórni úgy a közönség mint a közigazgatásra nézve felette hátrányos lett volna: múlhatatlanul szükséges volt a jelen közigazgatási épületet fölépíteni és e helyen azért; mert a fővárosnak más alkalmas telke a Belvárosban nem volt, s ha nem az akkori viszonyokat vesszük is számításba, hanem a mostani körülményeket, nem lesz nehéz beismerni azt, hogy egy, a távolabb jövő igényeit is kielégítő új községi tanácsház építésére alkalmas fekvésű és terjedelmű telket sem lehetett volna szerezni a város belső területén azon összegen, amelybe ezen épület, beleszámítva a telek értékét is, mindössze került. Ami az építkezés késedelmes befejezését illeti, erre nézve is kellő indokolást tüntet ki az, mi föntebb előadott. Az előmunkálatok ugyan még 1867. évben indíttattak meg, de az építkezési szándék tényleges valósítása 3 alkalommal függesztetett föl, mielőtt a valósításhoz hozzá lehetett volna fogni. Igaz, hogy a falazás tényleg 1870. június havában, de csakhamar beszüntettetett a közgyűlésnek a gótikustervezet ellen felmerült kifogása folytán s szünetelt 1871. április közepéig vagyis közel egy egész évig: azután azonban oly eréllyel folytattatott, hogy már 1873. év nyarán az épület legnagyobb része száraz és használatba vehető nem volt. Ha tehát tekintetbe vesszük azon nehézségeket, mikkel a bizottság a 3 szomszéd épülete és maga a talaj kedvezőtlen alakulása, nem különben 25 különféle vállalkozóval való érintkezés és a tervezet ismételt átdolgozása következtében számos munkánál beállott változások miatt megküzdeni kellett – s ha tekintetbe vesszük az épület terjedelmét, a közgyűlési terem és a nagy lépcsők művészi gonddal keresztül vitt kiállítását, – ha figyelembe vesszük azt, meddig tart általában másutt ilynemű épületek elkészítése: akkor a tulajdonképpi építkezési időt soknak éppen nem tekinthetjük, és az ez irányban nyilvánult türelmetlenkedő észrevételeket csak azon körülmény kifolyásának kell tekintenünk, hogy az épület felette is nagy szükséget pótol és hogy a viszonyok maguk sürgették annak mielőbbi használatba vehetését. A harmadik észrevétel a kiállítás nagyszerűsége és drágasága ellen irányul. Igaz, hogy az építkezési költség nagyobb, mint egy bérházszerű épületé, de vajon egy oly épületet, mely a főváros tanácstermének és legfőbb és legfontosabb ügyeit intéző hatóságának a közgyűlésnek befogadására van rendelve, lehetett-e? főleg a főváros fejlődése és szépítése körül olyannyira buzgólkodó s a jövőt oly rózsaszínű fényben látó 70-es években egyszerű bérházi modorban építeni? A közgyűlési terem összetettebb mennyezetet, szerkezetet, díszesebb belső kiállítást igényel; ez pedig nagyobbszerű lépcsőt és csarnokot, emez ismét díszesebb bejáratot és folyosókat föltételez: mindez oly szoros összefüggésben van egymással, hogy egyik a másika nélkül nem képzelhető, s e tekintetben fukarkodni csakis a jó ízlés és a technikai szabályainak rovására lehetett volna. Pazarlásról különben szó sem lehet, mert a vezetésre kiküldött és rendelkezési joggal felruházott bizottság és tanács ahol csak lehetett a takarékosság elvét tartotta szem előtt oly módon, hogy egyszerűsített ott, ahol a jó ízlés megsértése nélkül tehető volt, de amellett a célszerűbbet, a jobbat és a tartósabbat kereste, mert helyesebb gazdálkodásnak tekinté valamint tartósan szilárdan elkészíttetni, mint olcsóbban, de úgy, hogy már egy-két év múlva a költséges javítás szüksége álljon be. E tekintetben mindig a közgyűlésileg jóváhagyott fő összeg korlátai között iparkodott maradni, s miként a föntebb elmondottakból kiderül, sikerült és túlkiadás helyett még némi megtakarítást is elérnie, s ez elv szem előtt tartásának következménye az is, hogy a terembe a művezető által tervezett hat történeti freskókép, melyeknek helye színezetlen hagyatott,