Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1874

30.1 1874. december 2-án tartott közgyűlés jegyzőkönyve - [770.] 822. Jálics Ferenc örökösei 200 frt-ot adományoznak az Erzsébet leányárvaház részére - [771.] 823. Schweiger Adolf interpellációja az Újvárosháza nagyterme padjainak emelvényen történő elhelyezése tb. - [772.] 808. Felirat az adók kivetésére és behajtására vonatkozó törvényjavaslatok tb.

283 [Határozat] A közgyűlés ezen jelentést és felirati javaslatot, mely az Országgyűlés elébe terjesztett új adótörvény-javaslatok módosítását célozza, összes indokaival egyetemben egész terjedelmében változatlanul elfogadja, s az országos Képviselőházhoz haladéktalanul felterjesztetni határozza. Egyszersmind annak kinyomatását, egy példányban a jegyzőkönyvhöz füzetesét, s valamint az összes Országgyűlési képviselőkhöz megküldetését elrendeli. Mely határozatról a tárgyiratok közlése mellett a tanács értesíttetik. [341.] 808/1874. kgv. számhoz Magyarország mélyen tisztelt törvényhozó testületéhez tiszteletteljes felirata és kérelme Budapest főváros közönségének az új adótörvény-javaslatok módosítása iránt. Mélyen tisztelt országos képviselőház! Az államnak megromlott pénzügyi állapota halaszthatatlanul orvoslást követel. Tudjuk azt, hogy az eszközök, és módok alkalmazása, melyek által a baj elhárítható, a nemzettől önmagtagadást és áldozatot követel. Hogy azonban eme áldozat, a különböző csapások súlyától már-már kimerült nemzet egyes tagjai által a legnagyobb erőmegfeszítés mellett is elviselhető legyen, mindenek felett szükséges, hogy az államháztartás kebelében takarékosság; az egyes honpolgárok irányában pedig az osztó igazság elve lehető legnagyobb szigorral alkalmaztassák. Ezen elvek szem előtt tartásával, sajnálattal vagyunk kénytelenek mély tisztelettel kijelenteni, hogy a takarékosságot az állam nyomasztó állapotához arányosítva, alig figyelembe jöhető mérvben észleljük. A bajaink orvoslása céljából készített új adótörvényjavaslatokban pedig, az osztó igazságot nem kellő mérvben alkalmazottnak, sőt jelentékeny irányban éppen nélkülöző ttnek tapasztaljuk; mert ezeknek tüzetes és beható, s az alkalmazás terére átvitt tanulmányozása és tárgyalása folyamában azon meggyőződést szereztük magunknak, miszerint ámbár ezen törvényjavaslatok némelyike a már eddig is elviselhetetlennek bizonyult egyes terhek viselésén némi könnyítéseket fog eredményezni; mégis másoknak, s különösen a kereseti adó-törvényjavaslatnak változatlan elfogadása az ország polgárainak, kiválólag pedig a hazánkban inkább fejlesztetni kellő középosztálynak adóképességén messze túlhalad. Mert nemcsak magához a vágyóhoz nyúl, de ami még ennél is károsabb volna, magát a keresetet, tehát a megélhetést létfeltételeiben támadja meg. Az államháztartásban égető szükséggé vált takarékosság alkalmazását illetőleg, bízunk a mélyentisztelt törvényhozás bölcsességében, és teljes bizodalommal várjuk el, hogy az állam létfeltételére múlhatlanul szükséges és elodázhatlan kiadásokon kívül eső túlkiadásokat kérlelhetlen szigorral fogja alábbszállítani; csakis ezen elvnek szigorú és következetes keresztülvitelében találhatjuk egyik legfőbb biztosítékát annak, hogy az ország aggasztó bajai valóban orvosoltatni is fognak. Mielőtt azonban a többi orvoslási módokra áttérnénk, engedje meg a mélyentisztelt Képviselőház, hogy röviden jelezhessük azon helyzet minőségét, melyet a többi törvényhatóságok közepette fővárosunk, az adókkal való aránytalan túlterheltetésében eddig is elfoglal. A főváros közigazgatási, gyámhatósági, adóhivatali kiadásainak fedezetét, sőt ezenkívül az államrendőrség fenntartási költségeit is házipénztárából teljesíti; ezen felül az állam összes egyenes adójának terhét majdnem egy tizedrészben viseli. Ellenben a megyei törvényhatóságok, az utóbb említett állami egyenes adónak a fővároséhoz aránylag csekély mérvben viselésén kívül az előbb elsorolt adózási terheket egyátalában nemcsak nem ismerik, hanem az állampénztárból nyert fedezés által, - tehát a főváros által