Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1873

1.2 1873. október 30-án folytatólagosan tartott közgyűlés jegyzőkönyve - [2.] 2. Ráth Károly főpolgármester eskütétele, székfoglaló beszéde{1.}

14

További főhivatása a megalakult fővárosi törvényhatóságnak egy jó, az egyesített főváros minden érdekeit átkaroló közigazgatásnak berendezése, oly közigazgatásnak, mely példánya legyen a gyors, pontos, éber s célszerű törvényhatósági administratiónak; – oly közigazgatásnak mely különösen a fővárosi háztartásnál a józan gazdálkodás szabályait, és a lelkiösmeretesség szigorú kívánalmait irányadóul véve, az egyesített főváros pénzügyi viszonyaiban a rendet s pontosságot, – bevételek és kiadások között pedig a szükséges egyensúlyt mindenkor fönntartsa, s így a fővárosnak hitelét e téren is mindinkább megszilárdítsa; – szóval oly közigazgatásnak berendezéséről kell gondoskodnunk, mely egyrészt az önkormányzatot minden ágaiban s irányban, a főváros érdekében, – másrészt az állami közigazgatás közvetítését a haza és az állam érdekében, – mely érdekek szerintem soha ellentétben nem állhatnak, – kellőleg biztosítsa; és a közigazgatásnak ekkénti berendezését annál is inkább óhajtanunk kell, s reménylenünk lehet: mert törvény szerinti hivatásunk betöltésénél mindnyájunkat csak azon kettős cél vezérel: a haza s a főváros együttes jóléte!

35 (Helyeslés, éljenzés.) De végre, ha a mai europai constellatiók között azt akarjuk, hogy mi is betöltsük azon szerepet, azon hivatást, mely a művelt nemzetek családjában minket megillet, akkor oda is kell törekvésünket irányozni, hogy az egyesített főváros oly központját képezze szeretett hazánknak: melyben tudomány és művészet, ipar és kereskedelem, polgári és politikai erény, valamint minden jó s hasznos felé törekvés egyaránt honosuljon, oly központ, melyből minden szellemi mozgalom kiinduljon, mely a tiszta polgári erény, az igaz hazafiság és műveltségnek egyrészt, másrészt pedig a hazai ipar és kereskedelem, s vagyonosságnak, mint az önállóság egyik biztosítékának, gyúpontja legyen, – s amely e szerint biztos reményt, biztos kilátást nyújt arra nézve, hogy Magyarország fővárosa Budapest, mielőbb a világvárosok sorába emelkedjék, s mint a magyar koronának és nemzetnek egyik legfőbb büszkesége s legnagyobb kincse, az őt megillető díszes helyet elfoglalja. (Zajos helyeslés.) Ezen szent cél, ezen magasztos hivatás, melyet csak főbb vonásokban pontozni bátor voltam, tartandom szem előtt mindenkoron, – és legyen meggyőződve a mélyen tisztelt közgyűlés, hogy őszinte törekvéseimben, buzdítva [az] önök kegyes támogatása által, nem fogok visszariadni semmiféle nehézségektől. Legyen szabad azonban egyet megjegyezni. Ha tisztelt polgártársaim tőlem fényt, pompát vagy hasonló – csak a régiebb kor szokásainak megfelelő külsőségeket várnak, akkor csalatkozni fognak, mert azokhoz sem hajlamom, sem tehetségem, de még a főváros s polgártársaim érdeke sem kívánja, hogy időmet s működésemet íly irányban s e téren pazaroljam; ellenben ha a tisztelt bizottság, ha az egyesített főváros tőlem munkásságot, erélyt s önfeláldozást vár, ha azt várja, hogy a főváros érdekében működjem s dolgozzam: akkor csalódni nem fog; mert elhatározásom első percében tisztában voltam az iránt, hogy nem egyszerű dignitásra, nem valami kényelmes sinecurára, hanem erős s komoly munkára vállalkoztam, oly munkára, mely a haza s fővárosnak együttes jólétét célozza;

36 és ha van valami, mit sajnálnom kell, az egyedül az, hogy a törvény oly szűk, oly kényes korlátokat szab e kényes állásnak, s hogy nem enged oly 35 „Állami közigazgatás közvetítése” és önkormányzati jogok törvényben rögzített (ETV 2. §. a), b)) merev elkülönítésének elve az 1849-es osztrák városi törvényből került át a magyar közigazgatási jogba, mely ekkoriban is és a későbbiekben is állandó – súlyos költségvetési kérdéseket is érintő – viták tárgya volt. Vö.: Kajtár, 1992. 23. p.; Sarlós, 1976. 40-41., 171-172. pp.; Trócsányi, 35. skk. pp. 36 Az ellenzéki sajtó ezzel kapcsolatban megállapította: „Van …e beszédben egy új hang, egy kellemesen csengő valami, ami eddig csaknem minden székfoglaló beszédből hiányzott. A valódi demokráciai szellemnek egy jótékonyan ható, egészséges fuvallata, mely szorosan nem is tarozik a programmhoz, de valódi garantiát látszik nyújtani az iránt, hogy ami a programmban mondatott, komolyan van gondolva.” A Hon. 1873. október 31. Reggeli kiadás.