Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1873

1.2 1873. október 30-án folytatólagosan tartott közgyűlés jegyzőkönyve - [2.] 2. Ráth Károly főpolgármester eskütétele, székfoglaló beszéde{1.}

10

kegyelméből Austriai Császár, Csehország királya stb. és Magyarország Apostoli Királyának hitemre fogadom és ígérem, hogy Ő császári és apostoli királyi Felségéhez örökké hű, engedelmes és hódoló leszek, Ő Felségének, örököseinek és utódjainak dicsőségét, méltóságát, hatalmát mindenkor fenntartani s előmozdítani igyekszem, kárát pedig erőm szerint elhárítom. Esküszöm, hogy Magyarország törvényeit megtartom, hogy mindennemű hivatalos körömhöz tartozó ügyekben, legkisebb személy – tehát gazdag és szegény – válogatása nélkül, kérelmet, jutalmat, kedvezést, félelmet, gyűlölséget, szeretetet és kedveskedést félretéve, mint Isten és az ő Szent igazsága szerint meggyőződve leszek, minden dolog iránt tehetségem és a törvényhez képest jogot, igazságot és végrehajtást szolgáltatok. Isten engem úgy segéljen, a boldogságos Szűz és Isten minden Szentei.’

29

Az eskü végeztével miniszteri biztos úr beszédét ekképp folytatja: ’Ezennel van szerencsém a t. bizottságnak főpolgármesterünket bemutatni. (Éljenzés.) Az általunk megválasztott és esküt most letett főpolgármesternek, mint a hatósági jogok őrének átadom íme a főváros pecsétét azon megnyugtató tudattal, hogy az, ki ezen jelvényeket átvette, tettei és működésében mindig igazolni fogja azon bizalmat, mely őt e fényes polcra juttatta. (Zajos éljenzés.) Ezzel befejezvén miniszteri biztosi működésemet, ismételve köszönetet kell mondanom az igen tisztelt közgyűlésnek hathatós támogatásáért, s midőn magamat továbbra is jó emlékükbe ajánlanám, elhagyom az elnöki széket és felkérem főpolgármester urat annak elfoglalására. Áldás, békesség, szerencse Budapestre! (Szűnni nem akaró éljenzés.)’ [Határozat] Ezzel Ráth Károly főpolgármester úr az elnöki széket elfoglalja s a miniszteri biztos úr által átnyújtott Budapest fővárosi pecsétet átveszi.

30

[11.] [Előterjesztés] Most Barna Zsigmond helyettesített közgyűlési főjegyző emel szót, s Budapest fővárosának főpolgármesterét a törvényhatóság bizottsága részéről következőképpen üdvözli: ’Méltóságos főpolgármester úr! Törvényhozásunknak azon bölcs intézkedése következtében, hogy Budát és Ó–Budát, valamint a Margitszigetet Pesttel egyesíteni, s az ekképp egyesített fő

város törvényhatóságának rendezését, – királyáltal szentesített törvénybe igtatni jónak látta; – hazánk fővárosának alkotmányos élete új korszakba lép. Méltóságod lévén azon férfiú, kit ezen törvényhatóságnak bizottsága és Felséges Királyunknak m

egbecsülhetetlen bizodalma a főváros főpolgármesteri székére meghívott, – részünkről a legmélyebb tisztelet az, mellyel Budapest főváros közönsége Méltóságodnak nagyrabecsült személyét ím ezennel ünnepélyesen üdvözli. (Éljenzés.) A főpolgármesteri hatáskört tekintve, a szentesített törvényből tudjuk azt, mit várjon magas kormányunk Méltóságodnak törvényszerinti intézkedéseitől; – de midőn a törvény mélyen 29 Az 1848-as, 1861-es és 1867-es pestvárosi tisztújítás során alkalmazott esküszöveg ettől – főként az uralkodó és a város vonatkozásában – eltért: „Én esküszöm az egy élő Istenre, a boldogságos szűz Máriára és Istennek minden szentjeire, hogy mint e sz. kir. város tisztviselője, a haza, alkotmány és törvényszerű Király iránt mindenkor hű leszek, Pest városom javát minden erőmből elősegítendem, hivatalos kötelességeimet a törvény, helyhatósági szabályok, törvényes szokás és hivatalos utasításom szerint, minden szándékos halasztás, részrehajlás, barátságra, rokonságra való tekintet nélkül lelkiismeretesen teljesítendem. Isten engem úgy segéljen, Amen.” BFL IV. 1302. 48. p. 30 Az ETV 74. §. h) – szerint a polgármester volt a főváros pecsétjének „őre”, a főpolgármester csupán annak megválasztásáig rendelkezett vele: ld. a 14. kgy. számot!