Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1873
4.3 1873. november 20-án folytatólagosan tartott közgyűlés jegyzőkönyve - [50.] 58. Állandó szakbizottságok tagjainak megválasztása
55 [50.] 58. Állandó szakbizottságok tagjainak megválasztása [67/a.] [Előterjesztés] Felolvastatott a Haris Sándor bizottsági tag úr elnöklete alatt működő szavazatszedő bizottmány jelentése az állandó szakbizottmányok tagjai választásának eredményéről. 97 [Határozat] A bejelentett szavazás eredményéhez képest elnöklő főpolgármester úr I. A jogügyi bizottmányba: 98 1. Gombár Tivadar 286 Giczey Samu 282 Ország Sándor dr. 283 Stiller Mór 286 Granatér László 285 Mandl Pál 285 Hoffmann Pál dr. 286 10. Nyíry Lajos 285 5. Kralovánszky István 284 Radocza János 269 Horváth Károly 286 Kövesdy Mór 285 Dobos József 286 Steiger Gyula 286 15. Kuntz Jenő dr. 284 II. A középítési bizottmányba: 99 97 A törvényhatósági bizottság kiküldött testületeit a törvény bizottságnak, a különféle fővárosi dokumentumok többnyire bizottmánynak nevezték. Ezek alapján a közgyűlés elé tartozó ügyek ágazatai szerint alakított állandó szak-, ill. egyes ügyekben külön bizottságok a közgyűlési határozatok előkészítésére jöttek létre. Működésük csak a véleményadásra szorítkozott, melyet jelentésbe foglalva a tanácshoz küldtek, mely azt saját véleménye kíséretében terjesztette a közgyűlés elé. Hatáskörüket és működésüket külön ügyrend szabta meg. Az állandó szakbizottmányok elnöke rendszerint az illető ügyosztály tanácsnoka, helyettese pedig az egyik tanácsjegyző volt. Nem tárgyalták az állandó szakbizottmányok – a magánépítkezési, a gyámhatósági és a tanügyi ügyek kivételével – a tanács álta közvetlenül intézedő ügyeket. Éves működésükről részletes jelentésben számoltak be, melynek elvileg nyomtatásban is meg kellett jelennie. A törvény kvalifikációt nem állapított meg. A bizottmányi tagokra összesen 299-en szavaztak. ETV 67. §.; Kgy. ügyrend 10., 37. §.; Biz. ügyrend. In: Szervezet, 1873; BFL IV. 1303. f. XI/65/1868. 58/1873. kgy. sz. előterjesztés. Az ellenzéki sajtó úgy vélte, a szakbizottmányok a főpolgármester sürgetésének köszönhetően nem „lehető gonddal” alakíttattak meg, „…s a bizottságokba csakugyan azok jutottak be, kiket minden városrészből egy-egy egyén ajánlott.” Az újság azt is nehezményezte, hogy a bizottmányi kijelölések már a bizottmányok szervezetének ismertté válása előtt megtörténtek, „így a képviselők legnagyobb része csak nagyon felületesen tájékozhatta magát a felett, hogy mely bizottságban lesznek leginkább helyükön”. A kerületi érdekek töretlenül érvényesülhettek, hiszen „egyetlen egy név sem választatott be egy bizottságba sem, melyet az illető városrész kijelölő tagja nem vett be a maga lajstromába.” A Hon. 1873. november 19. Esti kiadás. 98 Tagja volt még a bizottságnak a tiszti főügyész is. Ide tartoztak a tanácsi I. ügyosztály fontosabb ügyei, úm.: a választó és közigazgatási kerületek alakítására, a törvényhatóság területére vonatkozó ügyek; mindennemű választások (tanárok és tanítók kivételével); szervezési ügyek, új hivatalok, állomások felállítása, létezőknek megszüntetése stb. (a tanügyi szervezés kivételével); a törvényhatóságnál alkalmazott egyének személyzeti ügyei, fegyelmi vizsgálatok, nyugdíjazások, jutalmak és segélyezések (a tanítók kivételével); kegyúri jogok gyakorlása; egyházjogi ügyek, anyakönyvek; statisztikai ügyek; népszámlálás; honosítási, illetőségi, kivándorlási ügyek; a város jog- és peres ügyei. Vö.: BFL IV. 1403. c. Jogügyi bizottmány jegyzőkönyvei. 99 Tagja volt még a bizottmánynak a főmérnök, a tiszti főorvos és a főügyész is, s elnöke az egyik alpolgármester, alelnökei a középítési és magánépítési ügyosztály vezető tanácsnokai voltak. Ide tartozott az 1870. X. t. c. 17. 19. és 23. §§-aiban felsorolt és a Szervezési szabályrendelet 32. §-ával felállított Középítési és magánépítési ügyosztály ügyei. A bizottmány nemcsak véleményező jogkörrel rendelkezett, hiszen az 1870. X. t. c. 23. §-a egyszersmind a tanács által elintézendő ügyek tárgyalását és előkészítését is ide utalta. Ezért a magánépítkezési ügyek intézésére egy hét tagból álló albizottságot („7-es albizottság”) alakított, melynek elnöke a magánépítési ügyosztály vezetője volt. Az albizottság tagjai közül négy főnek szakértőnek kellett lennie, s munkájában „értesítő szavazattal” az építési főfelügyelők is részt vettek.
