Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1873

2.2 1873. november 5-én folytatólagosan tartott közgyűlés jegyzőkönyve - [14.] 14. Polgármesterválasztás: köszöntés, eskütétel, székfoglaló beszéd{7., 10., 12., 13.}

24

Most Kammermayer [így!] Károly úr polgármesteri székfoglaló beszédét következőképp tartja: Mélyen tisztelt közgyűlés! Alkotmányos országban a közbizalom nyilvánulása egy köztisztviselőre nézve a legnagyobb kitüntetés; e ki nem érdemlett kitüntetésben részesített engemet a tisztelt közgyűlés a jelen alkalommal, midőn eddigi működésem alatt tanúsított csekély tehetségem figyelembevétele mellett Budapest főváros polgármesterévé választott meg. Fogadja ezért szívem mélyéből fakadt őszinte hálám tiszteletteljes kifejezését, egyszersmind azon határozott biztosítást, miszerint minden törekvésem oda leend irányozva, hogy e nagyrabecsült bizalmat, mely tetteim vezércsillaga lészen, fáradhatlan szorgalom és tevékenység, lelkiismeretes és corect kezelés, erélyes és pontos eljárás, s a szentesített törvények és hatósági rendszabályok szigorú megtartása által kiérdemeljem, fenntartsam és megszilárdítsam, s hogy törvényszerű hivatásomhoz képest a főváros önkormányzati jogainak, vagyonának és a reám bízott fővárosi pecsétnek hű őre legyek. A magyar nemzet évtizedek óta táplált leghőbb óhaja teljesült akkor, midőn a törvényhozás bölcsessége az 1872. évi XXXVI. t. cikkben az egymáshoz oly közel álló, egyedül a Duna folyam által századok óta elkülönített Pest, Buda és Ó-Buda városoknak egy törvényhatósággá leendő egyesítését kimondá, s egy oly fővárost alkotott, mely nemcsak a lakosság számarányánál, hanem szellemi és anyagi kincseinél fogva is a cultur államok fővárosai között méltó helyet foglalhat.

61

A törvény alapján megalakult új törvényhatóságnak jutott osztályrészül azon nehéz, de magasztos feladat, hogy az átmeneti nehézségek legyőzése után egy szakképzett és művelt tisztikar megválasztása által a mai kor színvonalán álló jó közigazgatást, a községi életben pedig egyrészt a takarékosság elveinek, másrészt a főváros állásának és igényeinek megfelelő háztartást létesítsen, mely tényezők együttes közreműködése mellett a törvényhozás által kitűzött, a nemzet közóhajával párosult magasabb cél bizton elérve leend. Hogy azonban Budapest, mely az utóbbi években óriási léptékkel haladt elő

re, – Magyarország méltó fővárosa legyen, igénytelen nézetem szerint mindenek előtt szükséges, hogy az eddig oly nagy áldozatkészséggel és örvendetes sikerrel megvetett alapon a népnevelést, mely az államok jólétének és hatalmának alapköve, lehetőleg a tökély fokára emelje; hogy a közegészségügyet az orvosi tudomány és a kor követelményeihez képest rendezze s az annyira kedvezőtlen egészségi viszonyokat egy célszerű vízvezetési és csatornázási rendszer és az általános tisztaság életbe léptetése, árucsarnokok felállítása és egy megfelelő vásári rendőrség életbe léptetése által javítsa és állandósítsa; hogy az ipart és kereskedelmet, mely a főváros eddigi gyors emelkedésének alapja volt, célszerű intézkedések által támogassa, s ez által a külfölddel a versenyt lehetővé tegye; hogy az építkezési viszonyokat korszerű hatósági szabályok alkotása által véglegesen rendezze, s jó közutak építése s fenntartása által a közlekedést és forgalmat minden irányban könnyítse; hogy az évek óta átalakítást és javítást igénylő szegényügyet más művelt europai városok példájaként 61 Kamermayer Károlynak a városegyesítésért való lelkesedése korántsem volt általános; sok budai és pesti szorongva tekintett a jövőbe. A budaiak főként a jobbpart igazgatási szempontból való háttérbeszorulása miatt aggódtak. Ld. IV. 1302. 391/1870. dec. 5., 18/1872. jan. 8. kgy. sz.; a pestiek közül pedig sokan Buda viszonylagos fejletlenségétől féltették városuk további felemelkedését. Az ő aggályaiknak adott hangot Szentkirályi Mór korábbi pesti főpolgármester 1871-ben készült híres emlékiratában. IV. 1314.