Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1873

1.2 1873. október 30-án folytatólagosan tartott közgyűlés jegyzőkönyve - [2.] 2. Ráth Károly főpolgármester eskütétele, székfoglaló beszéde{1.}

15

munkakört, melyet, de csak a főváros érdekében, lelkem egész odaadásával készségesen betölteni óhajtanék. Azonban a törvény által szigorúan körvonalazott hatáskörömön belül is állásom minden teendőit csak a főváros javára s felvirágoztatására fogom szentelni, – pontos s lelkiismeretes ellenőre leszek a törvényhatósági administratiónak minden irányban és mint elnöke a fővárosi törvényhatóságnak, a rendet és szigorú pártatlanságot tartandom legszentebb kötelességemnek, mely pártatlanságnak tényleg léteznie kell, – mert hisz éppen a rendszeretet egyrészről, másrészről pedig a szigorú pártatlanság kölcsönzi az elnöki széknek azon díszt s azon tekintélyt, melyre szüksége van, hogy szép s magasztos hivatásának megfeleljen. Tiszteletben fogom tartani a mélyen tisztelt bizottság s közgyűlés, nemkülönben hivataltársaim jogkörét, de egyúttal a fenntartandom a főpolgármesteri állásnak törvény által biztosított s kijelölt jog és hatáskörét, nem azért, hogy a főváros önkormányzati jogait megcsonkítsam, vagy bármily irányban megsértsem, vagy az önkormányzatot s a törvényhatósági közigazgatás rendszeres menetét nehezítsem; hanem inkább, hogy tisztelve a törvényt, a fővárosi közigazgatás érdekeit, az állami közigazgatás érdekeivel, melyekre őrködni kötelességem, összhangzásban fönntartsam, s hogy így a főváros jólétére irányzott törvényes működésemben, annak felvirágzását, annak boldogságát, csekély tehetségeimmel bár, de egész eréllyel előmozdítsam.

37 (Helyeslés.) Engedje meg a mélyen tisztelt közgyűlés, hogy azon üdvözlő s megtisztelő szavakért, melyeket ő nagysága a miniszteri biztos úr hozzám intézni kegyes volt, valamint azon tevékenységért s fáradozásokért, melyeket a főváros érdekében páratlan buzgalommal minden időben kifejtett, – mélyen érzett legőszintébb hálámat s köszönetemet kinyilatkoztassam. Boldognak vallom magamat, hogy nekem jutott a szerencse, az egyesült főváros hatósági jelvényét átvehetni; és pietással

38 megőrzendem addig, míg azt a megválasztandó polgármester úrnak, ki annak törvény szerinti rendes őre, átnyújtani alkalmam leend. Adja már most a gondviselés, melynek áldásától függ minden, hogy azon hazafias óhajtások s remények, melyeket a törvényhozás, valamint a haza s a főváros minden polgára a főváros egyesítéséhez köt, minden irányban s mielőbb valósulást nyerjenek; adja a gondviselés, hogy fontos hivatásunkban s hivatalos érintkezéseinkben mindenkor csak az ügy szentsége, és az összetartás szelleme vezéreljen bennünket és hogy a szívélyesség s őszinteség, mely tápláléka a viszonyos bizalomnak, soha meg ne szűnjék. Legyenek meggyőződve tisztelt polgártársaim, hogy én a legsúlyosabb körülmények között sem fogok lankadni, s törhetlen kötelességérzettel fogok mindenkoron hivatásomnak megfelelni, nem ismerve szentebb kötelességet mint a bennem helyezett bizalomnak megfelelni; – azonban ismételve kijelentem, miszerint számolok a mélyen tisztelt bizottság kegyes támogatása [így!], számolok a hazafias s polgári egyetértésre, számolok végre a megválasztandó tisztviselő társaim szíves közreműködésére, – melyet újólag egész tisztelettel kérek. S mindezek után van szerencsém 37 Ráth Károly hivatali idejének legnagyobb részét a személyes jellegű ügyeknek – s a beiktatási beszéddel ellentétben mégiscsak a protokolláris jellegű feladatoknak – szentelte; nem ellenőrizte rendszeresen a fővárosi hivatalokat sem. A hozzá intézett beadványok tanúsága szerint a közvélemény egy része sem volt teljesen tisztában az akkori főpolgármesteri tisztség jellegével – melyet még az a körülmény is bonyolított, hogy a városegyesítés előtti időszakban Pesten a polgármestert nevezték „főpolgármester”-nek. Vö. Mikszáth Kálmán nem túl hízelgő jellemzését róla: [Ráth Károly] „…éppen arról nevezetes, hogy ritka udvariassággal bánik mindenkivel. A felek, kik hivatalos ügyeikben felkeresik, mindig kézdörzsölő, szíves gentlemant találnak magok előtt, aki aszerint aminő az ügy, mutat részvétet, engedékenységet, biztatást, s mindent megígér, amire kérik, ha még annyira ellenkezik is az igazsággal…” Mikszáth CD-ROM; Horváth, 1990. 133-136. 38 Kegyelettel.