Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1873

1.2 1873. október 30-án folytatólagosan tartott közgyűlés jegyzőkönyve - [2.] 2. Ráth Károly főpolgármester eskütétele, székfoglaló beszéde{1.}

13

államiságának is látható jelét képezze;

32 – célja e törvénynek, hogy a főváros ily irányban rendeztessék, hogy jól szervezett, jól vezetett, folyton éber és tettre kész közigazgatása legyen, – mert csak íly közigazgatás felelhet meg a mai kor jogosult igényeinek. Azon ténykörülmény, hogy a főváros alakításáról s rendezéséről külön törvény alkottatott, kétségtelenül oda mutat, hogy a törvényhozás egész lelkesedéssel ragadta meg az egyesítésnek eszméjét; mert ismerte az ország hangulatát, ismerte a közvélemény óhajtását, s teljes tudatával bírt annak, hogy nincs Europának egy nemzete sem, mely nagyobb kegyelettel viseltetnék fővárosa iránt, mint a magyar; oda mutat továbbá, hogy a törvényhozás kiváló fontosságot tulajdonított a központ helyes szervezetének; – tanúságul szolgál végre, hogy a törvényhozás kellő tekintetbe kívánta venni a főváros sajátságos viszonyait és azon kivételes álláspontot, melyben az egyesített főváros törvényhatósága, mint hazánk központja és szíve, az ország többi törvényhatóságaitól különbözik.

33

A mi hivatásunk most eme fontos törvénynek életet adni; a mi hivatásunk, egész lelkesedéssel oda törekedni: hogy a törvényhozás hazafias s magasztos intentiói, és a megalkotott törvény nagy céljai minden irányban valósulást nyerjenek. Ezen feladatból folyólag a megalakult fővárosi törvényhatóságnak egyik fő, s első specialis hivatása oda irányozni működését, hogy a három városnak egyesítése mielőbb s pedig minden irányban teljesen keresztülvitessék, hogy ezen egyesítéssel kapcsolatos kérdések az igazság, a méltányosság, a kölcsönös egyetértés alapján, s a törvény magasztos céljainak mindenkori szem előtt tartása mellett helyesen megoldassanak; – hogy minden pártszenvedély, minden particularismus, minden kicsinyes rivalitás, – mely a törvénynek végrehajtását és az egyesítés valósítását nemcsak nehezítené, hanem tán lehetetlenítené is, megszüntettessék, – hogy egy test, egy lélekké váljunk; hogy a két, illetőleg három város mind politikailag, mind társadalmilag teljesen összeforrva, mielőbb oly központját, oly egyesített fővárosát képezzék szeretett hazánknak, melyre nemcsak a főváros minden polgára, hanem a hazának minden fia büszkén tekintsen.

34 (Zajos helyeslés és éljenzés.) 32 A főváros, mint nemzeti központ létrehozására vonatkozó alapeszmék bővebb kifejtését ld. Reitter, 1869. 33 A főpolgármester némileg idealizálja az egyesítési törvény megalkotásával kapcsolatban a kormány szerepét. A kormány valóban fontosnak tekintette a városok egyesítésének ügyét, hiszen annak már 1867 októberében történt felvetésékor bizonyos tiltakozásra késztette Szentkirályi Mórt, a pesti főpolgármestert. Egyéb tekintetben azonban a megyei és a városi törvényhatóságok közös törvényi szabályozásának szükségességét vallotta. Ilyen értelemben nyújtotta be 1870 júliusában is a köztörvényhatóságokról szóló (1870:XLII. t. c.) javaslatát, melyben csak korlátozottan vette tekintetben úgy általánosságban a városok, mint Buda és Pest sajátos, a megyéktől eltérő viszonyait. Ezért, mivel a kormány figyelmen kívül hagyta a Pest és Buda június 8-ai, ill. 23-ai felirataiban megfogalmazott külön városi törvény szükségességét hangoztató igényét, Wahrmann Mór és Házmán Ferenc együttes módosító indítványának július 16-ai elfogadása tette csupán lehetővé a főváros egyesítésére és rendezésére vonatkozó későbbi külön törvényjavaslat elkészítését. Vö. Gárdonyi, 1913. 4., 95., 105-119. 34 Az első, 1873. szeptember 25-26-án megtartott fővárosi törvényhatósági bizottsági választásokat a közjogi politikai pártcsoportosulások (Deák-párt–balközép, ill. szélbal) kerületenként, majd fővárosi szinten, közös jelölőlisták összeállítása útján történt megegyezése jellemezte. A régi hagyományokon nyugvó városrészi, ill. kerületi érdekszerveződési mechanizmus a későbbiekben is fennmaradt, melynek következtében a közjogi kérdések a közgyűlésben jobbára háttérbe szorultak, viszont erőteljesen érvényesültek a kerületi hatalmi csoportosulások – a sokat emlegetett „klikkek” – érdekérvényesítési törekvései. Az ezekkel kapcsolatos jelenségekre a választás időszakban a napisajtó is felfigyelt: „…Igaza van az óbudaiaknak, akik egy összejövetelben kimondták a solidaritás elvét, és hogy csak akkor fogják a többi városrészeknek kijelölt és a helyi viszonyokhoz kötött hivatalnokok megválasztását elősegíteni, ha azok viszont az ő jelöltjeiknek megválasztását elősegíthetik; [...] mindazokat megmenteni a csalfa reménytől, akik netalán pályázni akarnának anélkül, hogy a kellő bizalommal az illető kerületben találkoznának...” Pesti Napló 1873. okt. 24.; „…A nem rég alakult iparos kör, melynek tagjai nem csekély részben bizottsági tagokból állnak, szorgalmazza, hogy [...] az eddig nem ritkán érvényesült partikularizmus gyökeres kiirtása végett általános bizottsági értekezleteket tartsanak...” Pesti Napló 1873. okt. 28.