Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1899 (11. évfolyam)
9. rész - Budapest lakosainak betűrendes névsora
A szájvizekről. A modern gyógytudomány köztudomás szerint kevés értéket tulajdonít a fogporoknak és fogpásztáknak mint fogtisztító szereknek, mivel ezek által csupán a fogak külső felülete csiszoltatik tisztára, míg a fogak közti rések és hasadékok, amelyek pedig a rothadjanak tulajdonképeni fészkei, a fogporok és pászták által inkább eltömeszeltetnek semmint kitisztíttatnak. Az emberek már tisztában vannak aff'elől és Miller korszakalkotó munkálatai kiderítették, hogy az észszerű száj- és fogápoláshoz okvetlenül szükséges valamely antisepticus száj viz. A szájüregben állandóan jelenlevő rothadási és erjedési folyamatok csak valamely antisepticus folyadékkal történő alapos Kikefélés és öblögetés által tehetők ártalmatlanokká. Ebből minden értelmes emberre az a feladat hárul, hogy igyekezzék magának meggyőződést szerezni aífelőj: melyik a legajánlatosabb a különféle szájvizek között? S tekintettel a naponkint felmerülő ujabb és ujabb szájvizek nagy számára, ezt a kérdést nem lehet csak úgy, egy-két szóval elütni. A „Journal für Zahnheilkunde" czimü fogorvosi szaklap elég egyszerű megoldást talál, amidőn 6 követelményt állit fel mint olyanokat, amelyeket egy kifogástalan szájvíznek be kell töltenie. E szermt a kifogástalan száj viz: 1. méregmentes, 2. vegyileg közömbös (mert az alkáliák a fogállománynak szerves alkotó részeit, a savak pedig annak szervetlen alkotó részeit támadják meg), 3. nem maró, 4 kellemes izü. f>. antisepticus hatású, 6. szagtalaníró* és iiditő legyen. Az itt felsorolt szempontokból a leginkább használt szájvizek vizsgálat alá vétetvén, úgy találták, hogy a szájvizek 2 nagy csoportba oszthatók: 1. olyan szájvizek, melyek — mint az Eau de Pierre, Eau de Botot és ezeknek az illatszerészek által nagy számmal előállított utánzatai — csupán illatszereknek tekintendők; teljesen ártalmatlanok ugyan, de épen olyan mértékben hatástalanok; 2. olyan szájvizek, amelyek erősen antisepticus hatásúak, de egyúttal ártalmasok is; ilyenek a salicylsavat, benzoesavat, saccharint, sublimatot és'más maró anyagokat tartalmazó, szájvizek, melyek a fogállományt megtámadják. Még nem régiben az a vélemény volt uralkodó, hogy a szájvizet lehetőleg erős antisepticuminal kell készíteni (még sublimátot-is ajánlottak e czélra), tévesen úgy okoskodván, hogy a szájöblögetés czélja: a sterilizálást megközelítő antisepticus hatás kifejtése. De eltekintve attól, hogy a szájüregnek ilyesféle sterilizálása még a legerősebb és legkártékonyabb antisepticummal is csak az öblögetés néhány pillanatára szorítkozik, amellett a szájöblögetés valódi czélja is, valamely antisepticus folyadékkal, egészen más természetű, t. i. a szájüreg szagtalanítása s a fogak és foghus konzerválása. A szájbüz és fogszu okai ugyanis kizárólag a szájüregben lefolyó erjedési és rothadási folyamatok. A szájvíz feladata tehát nem a szájüregnek ideiglenes sterilizálása, hanem az erjedési folyamatoknak maradand ó megakasztása, amelyek a szájbüznek és a fogak szuvasodásának okait képezik. Abban a téves föltevésben, hogy a szájüreget sterilizálhatják, a szájvizekbe eddig olyan antÍ8epticumokat adtak, amelyek intenzív hatásúak ugyan, de hatásuk csupán az öblögetés néhány pillanatára szorítkozik; holott a valódi czél elérésére olyan szájviz és olyan antisepticum szükséges, amelynek hatása aránylag véve enyhe lehet ugyan, de a hatásnak hosszabb ideig kitartónak kell lennie. Valamely szájviz antisepticus értékének a megítélésénél tehát nem arra kell a fősúlyt fektetni, hogy abban a pillanatban milyen erős hatást fejt ki a kérdéses antisepticum, hanem arra, hogy mennyire kitartó az antisepticus hatás. E szerint valamely szájvíz annál jobb, mentül hosszabb ideig képes a szájüregben feltartóztatni az ott lefolyó erjedési és rothadási folyamatokat. Ideális tökéletességű szájviz az volna, amely kb. 8 óráig, vagyis egyik szájöblögetéstől a másikig volna képes elnyomni a szájüreg erjedési folyamatait. A „Journal für Zahnheilkunde" kimerítően ! ismertet egy módszert, amelylyel valamely száj• viznek kitartó rothadástgátló hatása megvizsgál1 ható. S a külömböző szájvizek összehasonlító vizsgálatánál az a fontos tény derült ki, hogy épen a leghatékonyabbnak tartott szájvizek, melyek a legerőbb antisepticumot tartalmazzák (salicyl, benzoesav, sublimat stb), maradandó hatás kifejtésére a legalkalmatlanabbak, sőt ellenkezőleg, ezek a legrövidebb hatékonyságuak, mivel ezek az öblögetés után a szájüregbóT azonnal eltávolíttatnak. A maradandó erjedésgátló hatás tekintetében minden létező szájvizet messze felülmúl az Odolemulsio, mivel ennél az antisepticumnak lebegő olajcsepjei egyesülnek s a szájüreg nyakhártvájára lecsapódnak. Az Odolbnn először érvényesül az az ismert, de az antisepticus szájvizek készítésénél mindeddig kihasználatlan alapelv, hogy valamely antisepticumnak a hatása ép oly mértékben függ a hatás tartamától, mint az absolut antisepticus erőtől. — Enyhe antisepticummal, hoszszu ideig tartó behatásra, ép oly eredmény érhető el, mint erős antisepticummal, ha ez rövid ideig hat. S amennyiben az Odol a többi, fentemiitett 6 kívánalom mindegyikének is teljes mértékben megfelel: úgy tekinthető, mint a legajánlatosabb valmenny i eddig létező prophylaciicus száj- és fogápoló szer között.
