Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1890 (6. évfolyam)

ELŐSZÓ. A «Budapesti Czím- és Lakjegyzék» megalapítójának, Kolos Lajos belügyministeri titkárnak lialála folytán, alulírottak bízattunk meg a jelen hatodik évfolyam szerkesztésével, mely megbízatásnak legjobb tehetségünk szerint iparkodtunk megfelelni. Hogy ezúttal sem sikerült még kifogástalan munkát nyújtani a t. közönségnek, nem tagadhatjuk ; hiszen némikép a ezímkönyv természetében is fekszik, hogy az — ily óriási anyag és napról-napra szüntelenül bekövetkező változások mellett — kifogástalan nem is leliet. De a munka behatóbb tanulmányozása meg fog győzni azon haladásról, melyet ezen évfolyam tanúsít az előbbiekkel szemben és jogosultnak fogja mutatni azon reményt, hogy czímkönyvünk évről-évre tökéletesebb és ezáltal mindinkább nélkülözhetetlen segédkönyve lesz minden hivatalnak, magánirodának, szállodának stb. A «Budapesti Czím- és Lakjegyzék» ez évi kiadása két jelentékeny részszel szaporodott : a leghitelesebb források alapján a fővárosi mérnöki hivatal földmérési szakosztályának szíves támogatása mellett összeállított házjegyzékkel, (mely az utolsó évfolyamból kimaradt volt) és a Budapesten létező összes — bejegyzett és be nem jegyzett — czégek jegyzékével. Ez utóbbi, egészen új fejezetnek különösen azon körülmény kölcsönöz nagyobb beeset, hogy a jegyzék nemcsak a czégjegyzésre vonatkozó adatokat, hanem az íizletezímet (helyiséget) is közli. A többi részek az eddigi beosztásban, a leggondosabban átdolgozva, az ipar- és kereskedelmi rész a főposta szíves támogatásával eszközölt helyszíni felvétel utján, a lakjegyzék pedig a bejelentési hivatal adatainak felhasználásával készültek. Nagy köszönettel tartozunk első sorban Nagyságos Török János főkapitány úrnak, ki felismerve a czím- és lakjegyzék helyes szerkesztésének fontosságát, a bejelentési hivatal adatainak feldolgozását nemcsak megengedni, de egyébként is bennünket támogatni kegyes volt; másod sorban mind azon hivatali főnök uraknak, kik szívesek voltak a tiszti czímtár részére bekért adatokat rendelkezésünkre bocsátani. Köszönetünket fejezzük ki ezúttal a fővárosi hírlapoknak is, melyek szívesek voltak a czím- és lakI* l