Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1888 (5. évfolyam)
4. rész - Hírdetések
Hirdetésed. 542 A nnonc cn. A FRANKLIN-TÁRSULAT magyar irod. intézet kiadásában Budapesten (egyetem-utcza í. sz.) megjelent és minden könyvkereskedésben kapható: UJ TELJES MAGYAR-NÉMET ÉS NÉMET-MAGYAR SZÓTAR. IRTA Dr. BALLAGI MÓR ÖTÖDIK KIADÁS. KÉT RÉSZ. Első, német-magyar rész fűzve 7 forint, félbőrkötésben 8 forint, Második, magyar-német rész fűzve 5 forint, félbőrkötésben 6 forint. TÁJÉKOZTATÓ. Ballagi magyar és német szótára évtizedek óta közkézen forogván, a közönség könnyen megítélheti, mit várhat e szótárnak első négy kiadása után nem kevesebb mint tiz év múlva eszközölt uj kiadásától. Hogy a szerző gyüjtőszorgalma e téren folytatott hosszas működése alatt nem csökkent, mindennél világosabban bizonyítja az a tény, Hogy a német-magyar rész ezen ötödik nj kiadása az előttivel összehasonlítva 25,000 czikkel szaporodott és — a mire különösen felhívjuk a figyelmet — a helynevek a legújabb beosztás szerint az illető megyéknek megjelölésével a legteljesebben fel vannak véve. A nyelvanyag e tetemes gazdagodásával karöltve járt a feldolgozásra fordított gond, mely az egyes kifejezések különböző jelentéseinek egymásból folyó értelmezéseiben, az értelmi árnyalatok pontosabb jelölésében és e két nyelv sajátos szólamainak kiemelésében mutatkozik. Mig a német sajátságokat többnyire tőrülmetszett magyar kifejezések tolmácsolják, viszont a magyar szólamokat lehetőleg ugyanannyit mondó németes kitételek fejezik ki. Két nyelv szókincsének ily czélból történő összevetése minden körülmények közt nem csekély munka, de óriási nehézségekkel jár, midőn — mint jelen esetben — egy tudományos fejlődése első stadiumában levő nyelv aránylag szegény szókészletét egy, az emberi ismeretek összes ágaira régóta használt, teljesen kifejlett, megállapodott szólamu nyelvvel kell összemérnünk, és az ez oldalon jelentkező bőség amannak elmaradottságát minden lépten-nyomon érezteti. Ily viszonyok között természetesen a kevésbbé fejlett nyelv, hogy az előhaladottabbat utóiérhesse, sok kéter értékű szóanyagot kénytelen felhasználni és semmi sem volna igazságtalanabb, mint ha e kényszerhelyzet-szülte kísérletek nem mindig találó voltát a szótárirónak rónák fel bűnül. A nyelvtudomány kérdésbe teheti, hogy oly uj képzésű szók használata, minők minta, szilárd, terv stb. jogos-e vagy nem, de a szótáriró minden bizonynyal rosszul felelne meg feladatának, ha azt, amit az élet felkarolt, ami élőszóban és irodalomban közkeletűvé vált, még ha nyelvészetileg egészen igazolható nem volna is, művéből kirekesztené.
