M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Osztály jegyzőkönyvei, 1924-1934
1932. március 15. (570-588)
A bíráló tanárok javaslata dr. Fényes Kornél, okleveles gépészmérnök magántanárrá való képesítése tárgyában. I. Tekintetes Osztály! Dr. Fényes Kornél oki. gépészmérnök, műszaki doktor magántanári folyamodása tárgyában a következőket van szerencsém tisztelettel jelenteni: Dengeleghi dr. Fényes Kornél, aki 1894-ben született, érettségi vizsgáját a VII. kér. állami főgimnáziumban 1913-ban tette le és gépész- mérnöki oklevelét 1917-ben kapta a m. kir. József-Műegyetemtől. Előbb a Magyar Kir. Posta Kísérleti Állomásán, mint kir. mérnök, 5 éven át főképen mechanikai laboratóriumi kísérletekkel volt elfoglalva. Majd 1922-ben a Magyar Kir. Folyam- és Tengerhajózási R. T.-hoz került, ahol 2 éven át a hajóműhelyben dolgozott és azóta, mint főmérnök, az igazgatóságnál működik. A doktori címet a m. kir. József-Müegyetemen 1928-ban szerezte meg kitűnő minősítéssel. Doktori értekezésében a térbeli áramlás gyakorolta erők legnagyobb értékeiről folytatott vizsgálatairól számol be. Fényes Kornélt a m. kir. József-Müegyetem rektora, az. osztály javaslatára a folyó tanévben a „Hydraulika“ című tárgy előadásával bízta meg, mint meghívott előadót. Folyamodványa mellé Fényes csak azokat a dolgozatokat adta be, amelyeknek témái magántanári előadásai tárgyául választott körből vannak véve. Ezek legnagyobb része már a doktori cím elnyerése előtt jelent meg és ennélfogva az akkori bírálók jelentésében megfelelő méltatást talált. Azután közzétett hosszabb lélekzetű értekezésében az ,.Ár ellen haladó járművek gazdaságos sebességéről és a hajóvontatás fontosabb tényezőiről“ címmel a hajóellenállás, a vontatómunka és a hatásfok kérdésével foglalkozik. Az értekezés a tárgy technikai vonatkozásait alapos készültséggel és kimerítően tárgyalja. A vizsgálatok helyenkint egy kissé el vannak nyújtva és a formulák magyarázata néhol igen terjengős. A levezetett képletek értelmezése során néha olyan eredményekre is kiterjeszkedik, amelyeket hosszabb mathematikai levezetés nélkül is fel lehet állítani. A legkedvezőbb vontatási viszonyok vizsgálatánál több szempontból indul ki. Mindenekelőtt megállapítja, hogy adott folyamsebességnél két pont közötti vagyis bizonyos távolságra való vontatásnál a legkevesebb összes munkaszükséglet akkor érhető el, ha a vontatás abszolút, tehát a parton mért sebessége a folyó sebességének fele. Megállapítja, hogy kisebb veszteséget okoz, ha ennél nagyobb sebességgel vontatnak, mint ha kisebbel vontatnának. Reá mutat arra is, hogy az összenergia fogyasztás szempontjából a leggazdaságosabb sebesség betartásának határát a vontató teljesítménye szabja meg. A sebesség növelésével elérhető időmegtakarítás számításba vételét bizonyos önkényességgel úgy eszközli, hogy keresi azt a hajósebességet, melynél az összenergiafogyasztás és a szállítási idő szorzata minimum. Ezt a szorzatot nem tartjuk a sebesség, illetőleg időmegtakarítás értékelése tekintetében egészen helytállónak. Egészen más eredményre jutunk, ha pl. az időnyereséget jobban értékelendő azt a hajósebességet keressük, melynél az összes fogyasztott energia és az idő négyzetének szorzata lesz a legkisebb. Ily időértékelésnél t. i. az jön ki, hogy mentői nagyobb a sebesség, annál jobb. —
