M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Szakosztály jegyzőkönyvei, 1904-1908
1905. március 11. (37-56)
4 a szaktanárok, úgy mint a külföldön, a gyakorlatra is irányító befolyást és tevékenységet fejthetnek ki. A laboratórium ezen czélját is szem előtt kell tehát tartanunk a berendezés és munkaprogramm, valamint a helyszükséglet megállapításánál. A laboratórium alapterületének megállapítására azonban maga a programul egymagában, ha még oly részletes is, nem elegendő. Szem előtt kell tartanunk, hogy a laboratórium nemcsak a jelenben, hanem — a mennyire az egyáltalán lehetséges, a távol jövőben is megfeleljen a kitűzött czélnak és hivatásnak, még a géptechnika rohamos fejlődésével járó változások közepette is. Tisztában kell lennünk a várható változások természetével, hogy olyan laboratóriumot létesíthessünk, mely emberi előrelátás szerint huzamosabban is megfeleljen czéljának és feladatának. A gépek és eszközök gyors fejlődése és tökéletesbedése mellett elavulhatnak egyes berendezési tárgyak, másrészt pedig találkozhatnak olyan gépek és eszközök, melyekről ma még mitsem tudunk. Az utolsó évtizedek története mutatja hogy a laboratóriumi berendezésnek minő többszörös átalakuláson kellett volna a mai napig átmennie, hogy az elavulástól, a hasznavehetetlenségtől megóvassék. A 25—30 év előtti laboratóriumban a legelőbbkelő helyet bizonyára az akkor legmodernebb, valamely Corliss vezérmüvíí, aránylag lassan járó, alacsony gőzfeszélylyel dolgozó, talán Woolf vagy tandem-gép kapta volna; mellette egy 20—30 fordulattal járó szivattyú, azután vízi kerekek, axiális turbinák, kis magasságra emelő czentrifugális szivattyú, a hőléggépek kiválóbb szerkezetei és talán még egy kompresszor és jéggép lettek volna a főobjektumok. Ezek és még számos más gép mellett szerényen húzódott volna meg az akkori időnek legifjabb, legigénytelenebb szülötte: a Lenoir-féle gázmotor, mint érdekes technikai újdonság, melynek életképessége, gyakorlati jelentősége a jövő titka volt. De rövid 25—30 év alatt mennyire megváltozott volna ezen laboratórium képe. A Corliss-gép helyett vagy e mellett túlhevített, nagy nyomású gőzzel dolgozó, triplex, esetleg Collinaim, vagy más ma dívó vezérmüvíí, gyorsan járó gépnek kellene állania, a régi szivattyú mellett ott kellene lennie a 250—300 fordulattal járó express-szivattyúnak, nem lenne szabad hiányoznia a Francis-turbinának, a nagy nyomású centrifugál-szivattyúnak; a hőléggépek próbahelyén pedig a gáz- és petroleununótorok különböző példányai járnának. Ez a példa mutatja, hogy a laboratórium gépeit majd változtatnunk kell és habár a jövőben várható fejlődés előreláthatólag nem lesz oly rohamos és mélyreható, mégis gondolnunk kell arra, hogy ha az elavult gépeket is üzemképes állapotban akarnék fenntartani, rendkívül sok helyet igényelnének és igen tetemes költségeket okoznának. Ez elavult gépeknek ennélfogva a laboratóriumban nincs lielyök és csak azok maradhatnak ott meg, melyek tudományos szempontból érdekes összehasonlító kísérletre nélkülözhetetlenek; a többit külön helyiségben, múzeumban kell megőrizni, mint gépfejlődés- történetileg érdekes anyagot. A laboratóriumot tehát egy gépmuzeumnak kell kiegészítenie, melyet az időnként való kibővíthetésre való tekintettel kell tervezni. Végül még az a kérdés döntendő el, mielőtt a laboratórium berendezésére és a helyszükségletre térnénk át, hogy a gépszerkezettan három tanszéke mindegyik külön laboratóriumot kapjon-e, avagy a laboratóriumok egyesíttessenek-e ?
