M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Szakosztály jegyzőkönyvei, 1904-1908
1905. március 11. (37-56)
Tekintetes szakosztály! A gépészmérnöki szakosztálytól nyert azon megbízatásunkból kifolyólag, hogy az új műegyetemen létesítendő mérnöki laboratóriumok helyszükségletét illetőleg javaslatot tegyünk, a laboratórium kérdését tanulmány tárgyává tettük és ennek eredményéről a következő jelentést van szerencsénk a tekintetes szakosztály elé terjeszteni. Mielőtt feladatunk megoldásába fognánk, mindenekelőtt több elvi kérdést kell tisztáznunk. Az első kérdés az, bogy ily mérnöki laboratóriumokra nálunk tényleg szükség van-e és ha igen, mily messzemenő czélokat szolgáljon ez a laboratórium? A laboratórium szüksége és a műegyetemi oktatásra gyakorolt kedvező befolyása a külföldön, különösen pedig Németországban, Amerikában és Angliában szerzett tapasztalatok alapján kétségtelennek mondható. Amerikában, a legnagyobb egyetemeken, melyek a tudományos kiképzést illetőleg is magas niveaun állanak, nagy súlyt fektetnek a hallgatóknak a műhelyben és különösen tudományos laboratóriumokban való kiképeztetésére. így pl. a Cornell University Ithaca, melynek technikai szakosztályában (Libley College of Mechanical Engineering and of the Mechanic Arts) négy éven át hetenként kilencz órán át dolgoznak a hallgatók a műhelyekben és két éven át hetenként legalább hat órán át a tudományos laboratóriumokban. A laboratóriumok oly gazdagon vannak felszerelve, hogy a legsokoldalúbb tudományos vizsgálatokra és kutatásokra alkalmasak. A Massaehuetts Institute of Technology Bostonban, de különösen a Stevens Institute Hobokenben méltán sorakoznak laboratóriumaik berendezése és felszerelése tekintetében az első sorban említett ithacai egyetem mellé. Hogy ezeken a műegyetemeken mily nagy súlyt fektetnek a hallgatók praktikus kiképzésére, az legjobban onnan látszik, hogy a heti összes órák több mint egy harmada műhelyi és laboratóriumi gyakorlatokra van lefoglalva. Az említett három egyetemen pedig a hallgatók tudományos nevelése is olyan niveaun áll, mint a minőt az európai műegyetemeken átlagban találunk, úgy hogy nem hasonlíthatók össze azokkal az amerikai iskolákkal, melyekben főleg a praktikus nevelésre fektetik a súlyt a nélkül, hogy alaposabb elméleti ismereteket is nyújtanának. Ez utóbbiakat nem is akarjuk például említeni. Hogy mily fontosnak tartják Amerikában a technikus gyakorlati kiképeztetését, az onnan is látszik, hogy egyes egyetemeken, pl. Hobokenben, kiváló mérnökök válogatott fejezeteket adnak elő a műhelypraxis, munkásviszonyok stb. kérdéseiről, „Engineering Practice“ czím alatt, mely előadások karöltve az alapos elméleti oktatással, a műhely- és laboratóriumi gyakorlatokkal a praxisra teljesen érett mérnököket nevelnek. ÉH
