Gazdasági Bizottság jegyzőkönyvei, 1939-1944

1941. október 23. (194-211)

amikor aranytermelésünk több mint a kétharmada az első világháború előtti Nagy-Magyarországénak, amikor a világ legnagyobb aluminiumérc termelő allama lettünk és amikor a dunántúli olajmezők mellett Békésben is hatalmas olajtermő medencét tártunk föl, fölösleges külön is részletezni.

De nem jobbak a viszonyok a többi tanszék terén sem. A kohógéptani tanszéknek és a mechanikai tanszéknek csak évi 655.-P jut és az épitéstani tanszéknek mindössze 317. 5o P.

. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület,mint a bányászat és kohászat arra hivatott érdekképviseleti szerve fokozott nyugtalansággal tekinti ezt a méltánytalan helyzetet. Az október 19-én tartott közgyűlésen dr. Quirin Leó elnök elnöki székéből adott kifejezést e hangoknak, s az ezt követő diszebéd serlegbeszédében az egyik alel nők ugyancsak azt hangoztatta, hogy a soproni Kar fájó sebeinek kérdését a napirendről többé levenni nem engedik. Dr.Tárczy Hornoch Antal kötelességének tartja, hogy mindezt a Gazdasági Bizottság fagytekintetű tagjainak tudomására hozza.

A soproni Kar a szerzett jogok tiszteletben tartása mellett más Karoktól elvenni nem óhajt, s ezért, a múltban amikor többlet a beszerzési hitel rovatán nem mutatkozott, nem is kérte sajgó sebeinek orvoslását. Most azonban, amikor az öt uj tanszéknek mint uj dotáció állapitatott meg egyenkint évi 1.635.- P> föl kell emelniük .szavukat, hogy a soproni tanszékek igénye ezek. / .