Magyar Királyi József-műegyetem vegyészeti és egyetemes osztályának ülései, 1904-1909

1904-11-07. 1. ülés

E szakférfiú Dr. Sc h afar zik Ferencz, a m. kir. földtani intézet főgeológusa és műegyetemünkön 13 év óta a technikai geológia buzgó magántanára, a kinek már néhai I )r. Szabó József egyetemi tanár mellett — 6 éven keresztül — asszistensi minőségben bő alkalma volt. hogy az ásvány- és földtan elméleti és gyakorlati részét alaposan elsajátítsa. Dr. Schafarzik 22 év óta, mint a m. kir. földtani intézet tisztviselője, az ország különböző vidékein földtani fölvételekkel foglalkozott, hazánk geológiai viszonyait behatóan tanulmányozta, több Ízben külföldön tett nagyobb tanulmányútjai alkalmával látókörét bővítette, s terjedelmes és részben gyakorlati irányú irodalmi működése által bebizonyította, hogy ásvány-, kőzet- és földtani ismeretekben készültsége a hazai erők között első helyre minősíti. A tanítás terén is szép sikerekre hivatkozhat, s ha még azt is figyelemre méltatjuk, hogy egész egyénisége a nyugodt, munkára termett tanárt mutatja be, azt mondhatjuk, hogy a műegyetemen megüresedett ásvány-földtani tanszék betöltésére még ezen tulajdonságánál fogva is különösen minősített.

Dr. Schafarzik pályafutásának megismerése czéljából álljanak itt a következő főbb életrajzi adatok:

Született Debreczenben 1854-ben, középiskolai tanulmányait Nagyszebenben végezte s utána 1S72—76-ig a budapesti tudomány-egyetemen mint tanárjelölt természettud.-vegytani előadásokat hallgatott. 1877-ben tette le a tanári vizsgálatot, 1881-ben pedig a doktori szigorlatot.

1873/74-ben egyéves önkéntes volt s mint tartalékos hadnagy 1878-ban részt vett Bosznia eccupatiójában, mely alkalommal ő Felsége a király a hadi díszítményü katonai érdemkereszttel tüntette ki. 1883-ban a m. kir. honvédséghez átlépve, mint I. oszt. százados 9 évig maradt a honvédség kötelékében. 1876—1882-ig a budapesti tudomány-egyetemen az ásvány- és földtan tanársegéde volt, 1882 óta pedig a m. kir. földtani intézet tisztviselője, a hol a különböző fokozatokon átmenve, 1902-ben főgeológus lett és bányatanácsosi czímet kapott.

1891 óta műegyetemünkön mint a technikai geológia magántanára működik, szorgalmasan tartva jól látogatott előadásokat az alkalmazott geológiából; 1902-ben pedig a Magyar Tud. Akadémia levelező tagnak választotta.

Mint a m. kir. földtani intézet tisztviselője geológiai felvételeket végzett különösen: Krassó-Szörény-, Hunyad-, Nógrádmegyékben, továbbá Budapest, Esztergom, Pilishegység környékén s más vidékeken. 1886-ban geológiai szempontból beutazta a Kaukázus középrészét és Baku petroleumteriiletét; továbbá különösen az építő-anyagok megismerése czéljából járt (1891-ben) Svédországban és Norvégiában; 1892-ben Olaszországot, 1893-ban pedig Görögországot látogatta meg. 1901-ben a kristályos palákat tanulmányozandó, bejárta Svájcz czentrális hegylánczait s azonkívül tett kisebb utazásokat Ausztria, Németország, Francziaország és Románia különböző vidékein.

Sokoldalú irodalmi működéséből különösen kiemelendők: A Cserhát pyroxen andezitjei; petrografiai és geológiai tanulmány 1891.

Ivrassó-Szörény- és Hunyadmegye geológiai leírása 1884—1904.

Budapest—Szt.-Endre vidékének geológiai reambulácziója 1902.