Armuth Miklós - Lőrinczi Zsuzsa (szerk.): A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Történeti Campusa (Budapest, 2023)
A lágymányosi telek története - The History of the Site in Lágymányos GY. Balogh Ágnes
A LÁGYMÁNYOSI TELEK TÖRTÉNETE Lágymányosra még a XIX. században is csak szórványos beépítettség volt jellemző: a térséget szőlők, szántók, legelők és ligetek tarkították. Az új egyetemi campus céljára kijelölt részt és környékét a XIX. század elején még jobbára földművelési területként használták, a keleti fele pedig az itt kiszélesedő Duna-meder részét képezte. Mindössze néhány épület állt a mai Gellért tér környékén, köztük a Sáros Fürdő a jelenlegi Gellért Szálló helyén. Innét indult két országút: a Duna-parthoz közelebbi Albertfalvi (később Promontori, még később Budafoki) út és a régi országút (amelyből a Fehérvári, majd Horthy Miklós, végül Bartók Béla út lett). Közöttük a Dunához közel nagyobbrészt szántóföldek, míg feljebb, a Gellérthegy lejtőin szőtök húzódtak. A Duna ártere a két út közötti területig terjedt. Az 1838-as árvíz pusztításait ábrázoló korabeli térképen fekete színnel jelölték az összedőlt házakat, emellett feltüntették az árvíz vonalát is, amely már-már elérte a mai Bartók Béla út vonalát. A környék eleve szórványos beépítéséből csak a későbbi Gellért tér szélén maradt meg néhány ház, köztük a Sáros Fürdő épülete. Az árvíz során a Műegyetemi Könyvtár helyén fekvő, téglalap formájú telek valamennyi háza összedőlt. E beépített telek legkorábbi ismert tulajdonosa Szabó Imre kir. hétszemélynök volt, aki 1861. június 15-én adta el azt 23.000 koronáért Kohn (született: Schossberger) Teréziának. (Lágymányoson - amely ekkor Buda külterületeként a Tabánhoz tartozott - a telekkönyvezést csak a XIX. sz. közepétől vezették.) A lágymányosi területet árvízvédelmi céllal, a folyószabályozást elősegítő szándékkal az 1838-as árvíz pusztítása után kezdték átalakítani. Korábban a mai Lágymányosnál elhelyezkedő Kopaszi és Nyúlfutási zátonyok, valamint a Csepel-sziget is akadályozta a tavaszi jéglevonulást, ezért rendszeresen kialakultak a jeges árvizek. Az 1870. X. törvénycikk értelmében a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elkészítette a szabályozási terveket, a Közmunka és Közlekedési Minisztérium pedig megkezdte a Duna szabályozási vonalába eső védőgát kiépítését, valamint a mai Kopaszi-gátnak nevezett területen egy hatalmas kikötő kialakítását. Elsőként a Gellérthegytől délre húzódó töltés megépítésével hasították ki a Lágymányosi-tó öblét a kiszélesedő Dunából. A megépített kikötő és a környezetében kialakított ipari terület az 1873-tól megépített Déli vasúti összekötő híddal kiegészülve azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a hajók továbbra is a Kirakodó (ma: Széchenyi) teret használták. LÁGYMÁNYOS LÁTKÉPE A GELLÉRT-HEGYRŐL, 1890 AN ARCHIVE PHOTOGRAPH FROM GELLÉRT HILL, 1890
