Armuth Miklós - Lőrinczi Zsuzsa (szerk.): A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Történeti Campusa (Budapest, 2023)
A Központi épület - The Central Building Zsembery Ákos
Hauszmann a Dunával párhuzamos reprezentatív hossztengely hangsúlyozására épített. A főbejárat által kijelölt kelet-nyugati tengelyre merőlegesen állított kereszttengelyre fűzte fel a dunai szárny lépcsőházait, udvarait és az általuk közrefogott előadótermeket. Az épület két-két belső udvarral rendelkező északi és déli szárnyát rizalitos tömeg zárja. A főbejárati tengely folytatásában kialakított Könyvtár felőli szárny is két, kisebb kiülésű sarokrizalittal fejeződik be. Asarokrizalitokat az 1906-os engedélyes terveken Hauszmann még csak a tetőszerkezet toronyszerű kialakításával hangsúlyozta, ám az 1908-as kiviteli tervlapokon már az egy szinttel kiemelt, nagypilaszter-rendes sarokrizalitok szerepelnek. A főépület Duna felőli homlokzata 200 m hosszú, a főbejárati tengelyen az épület szélessége eléri a 116 métert. A nyugati szárny 65 m hosszú, s az északi és déli szárnnyal ellentétben csak egy belsőudvart ölel körül. Az impozáns Központi épület határolófalak által közrezárt alapterülete 11.670 m2, a szintek összes hasznos területe az átadáskor 23.280 m2 volt, ami az épület északi szárnyának III. emeletén további mintegy 1000 m2-rel egészült ki. Az alagsor 6 m, a magasföldszint és az I. emelet 6 m, a II. emelet 5,5 m szintmagasságú. A hosszfőfalas épületszárnyak folyosói 2,7-3 m szélesek, az erről feltáruló tantermeket és oktatói szobákat tartalmazó traktusok szélessége 6,85-7 m. Az épület hat belső udvarából az átadáskor csak egy volt üvegtetővel fedett: a mai Aula, amelyet Hauszmann Díszudvarnak nevezett. A Campus mai Díszterme (Hauszmann ezt nevezte Aulának) az I. emeleten kapott helyet. Az épületben két dísz-, három fő- és két melléklépcsőház található. Az északi díszlépcső mellett, a Rektor szobájához közel egy személyfelvonó épült. Az épület közműellátottsága korának élvonalába tartozott: a tantermek és előadótermek fűtését gőzlégfűtéssel oldották meg, termosztátokkal és szellőzőkészülékekkel kiegészítve. A mesterséges világítást váltó- és egyenáram szolgáltatta, a közlekedő helyiségekben, szertárakban, laboratóriumokban és a külső területeken pedig gázzal világítottak. A mindkét ma is működő gázlámpa megtalálható az épület főbejárata előtt. Faanyagot Hauszmann csak a fedélszékekhez használt, az összes közbenső födém vagy téglaboltozat, vagy acéltartók közötti téglaboltozat (ún. „poroszsüveg" födém). A zárófödém acéltartók közötti vasbeton ..koporsófödém". Vasbetont ezen kívül Hauszmann az előcsarnok feletti födémhez, a nagyelőadók nézővonalának kialakításakor, a Díszterem feletti boltozaton, valamint a II. emeleti nagyelőadók és a padlástéri rajztermek lefedésekor alkalmazott. A padlóburkolatok esetében is kerülte a faanyagok alkalmazását: csak a tanári szobák és a gyűléstermek padlója készült tölgyfából. Az eredetileg hatszintes főépület legalsó szintje a mai csőalagút, mely az eredeti terveken „alapok és pincze" néven szerepel. A II. világháború előtt ezt alakították át légoltalmi 9 7 <
