Armuth Miklós - Lőrinczi Zsuzsa (szerk.): A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Történeti Campusa (Budapest, 2023)
Előszó - Preface
ELŐSZŐ A könyv, melyet az Olvasó kezében tart, a Műegyetem Történeti Campusát (a Gellért tér, a Budafoki út, a Bertalan Lajos utca és a Műegyetem rakpart által határolt épületegyüttest) építészeti-építészettörténeti szempontból mutatja be. A Műegyetem név a hajdani tekintélyes „Királyi József Műegyetem" elnevezésből származik és mára a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem általánosan használt - talán némi kedvességet is éreztető - köznyelvi elnevezése lett. Amikor 1896-ban a lágymányosi területet az Egyetem új helyéül kijelölték, a telek egy részén külvárosi téglagyár és szeszfőzde működött, másik része - melyet néhány évvel korábban a folyómederből határoltak le - még feltöltésre várt. Mára a Duna-parti területet körbenőtte a város, s a Campus szerethető épületeivel, a közparkként is működő egyetemkerttel Budapest sajátos hangulatú, méltóságteljes, s egyszersmind barátságos színfoltjává vált. A Campus 1902 és 1909 között létesült kilenc épületéből nyolc ma is közel eredeti formájában szolgálja az egyetemi oktatást és kutatást, s csak a kis alapterületű Geodéziai Obszervatóriumot bontották el a II. világháborúban elszenvedett sérülései miatt. A könyv első három fejezetében ismertetjük a Campus születésének előzményeit: az európai egyetemek épületeinek fejlődéstörténetét, a Műegyetem megalapítását, elődintézményeit és korábbi székhelyeit, valamint a Campus lágymányosi telkének históriáját. Részletesen tárgyaljuk a Campus építésének körülményeit, s külön-külön valamennyi épület, valamint az egyetemkert megszületését és sorsát - egészen napjainkig. Az épületek megnevezésekor az engedélyezési terveken eredetileg feltüntetett neveket használtuk, de a fejezetek elején felsoroltuk a korábbi és a ma hivatalos, elnevezéseket és rövidítéseket is. Az utolsó három fejezetben bemutatjuk a Campust tervező három építész professzort: Czigler Győzőt, Hauszmann Alajost és Pecz Samut. Építészetükkel nem csak a Műegyetemi Campuson hagytak kitörölhetetlen nyomot, de az akkori Monarchia sok városán is. A mai Budapest elképzelhetetlen épületeik nélkül. Egyetemi tanárként meghatározó szerepük volt a hazai felsőfokú építészoktatás kibontakoztatásában, s közéleti tevékenységükkel önzetlenül és eredményesen szolgálták a magyar építész- és mérnök társadalmat. A külföldön látott jó példákat - mérnök, gépész és vegyész professzortársaikkal együttműködve - igyekeztek a Műegyetem tervezésekor is hasznosítani. Munkásságuk minden szempontból lenyűgöző. A könyv összeállításához sokan nyújtottak segítséget az Egyetemen kívül és belül. Akárkihez fordultunk, kedvesen és segítőkészen igyekezett támogatni munkánkat. Hálás köszönet érte mindenkinek. E kötetet, mely szándékunk szerint a Műegyetemhez méltó reprezentatív album kívánt lenni, az Építészmérnöki Kar Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének oktatói írták. A fejezetek összeállításakor terjedelmi korlátok miatt nem törekedhettünk teljességre. Az épületekkel kapcsolatos valamennyi részlet összegyűjtése egy - remélhetően belátható időn belül elkészülő - építészettörténeti tudományos dokumentáció feladata lesz. A SZERKESZTŐK
