Armuth Miklós - Lőrinczi Zsuzsa (szerk.): A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Történeti Campusa (Budapest, 2023)
A Műegyetem története - The History of the University of Technology GY. Balogh Ágnes
a Múzeum körúti főépületét pedig 1881 tavaszán, a Kunewalder-ház lebontása után kezdték el. Az 1882-83-as tanévet máraz új épületben nyitották meg 1882. november 25-én Szily Kálmán rektor ünnepi beszédével. Ekkor került a Műegyetem először olyan épületbe, amelyet kifejezetten felsőoktatási célokra terveztek. Az egyetem új, négy épületből álló együttese 600 hallgató és négy szakosztály befogadására épült. A Múzeum körúti főépületben az építészi, mérnöki és gépészmérnöki szakosztályok, valamint a nagy matematikai előadótermek kaptak helyet. Az egyes szakosztályokat azonos emeleteken igyekeztek elhelyezni, a padlásszinten pedig geodéziai obszervatóriumot létesítettek. Az épület légfűtéses fűtési rendszerét Wartha Vince, a kémiai technológia professzora tervezte. 1882-ben módosították a Műegyetem szabályzatát és felszámolták a tanszabadságot, azaz kötelező tanrendet írtak elő a hallgatók számára. Az egyetemes szakosztály mint előkészítő tagozat megszűnt, így a hallgatók közvetlenül az érettségi után megkezdhették négyéves tanulmányaikat. Már 1882-ben jóvaltöbb hallgató iratkozott be az egyetemre, mint amennyire az új épületeket méretezték. A helyhiány enyhítésére 1893 novemberében átadták a Hauszmann Alajos által tervezett, kétemeletes pavilont az Eszterházy utca 3. szám alatt, amelyben az építészi osztály felsőbb évfolyamainak tantermei és rajztermei, négy építészeti tanszék, valamint természetrajzi tanszékek kaptak helyet. Ezen kívül új emeletet építettek a főépület udvarán álló régi épületre, amely a mezőgazdasági géptan és az újonnan megalakult elektrotechnika tanszék otthona lett. Mivel a hallgatói létszám 1600-ra emelkedett, bérházak emeleteinek bérlése is szükségessé vált. 1893-ban a Múzeum körút 13. szám alatti épület II. és III. emeletét vették bérbe a gépészmérnök hallgatók rajztermei céljára, majd 1895- 96-ban ugyanennek az épületnek az I. emeletét is. 1896- ban az Eszterházy utca 11. szám II. emeletét, majd 1897- ben a Kerepesi (ma: Rákóczi) út 17. számú ház III. emeletét és a Kerepesi út 9/b számú ház mindhárom emeletét kibérelték és rajzteremmé alakították át. Hallgatói létszáma alapján a Műegyetem 1897-98-ban a harmadik helyen állt Európa műegyetemei sorában: mindössze Berlin és München előzte meg. 1897-ben, amikor diákjainak száma megközelítette a 2000-et (az oktatóké pedig 100 fölé emelkedett), felkérték Pecz Samut, hogy tervezzen egy 600 férőhelyes nagyelőadót az egyetem udvarára, a kémiai pavilon és a főépület közé. Ez az ún. Gólyavár a Múzeum körúti telken épült meg, igen szerény költségvetéssel és rendkívül rövid idő alatt. A szétszórt és részben bérlakásokból kialakított tantermek, valamint a laboratóriumok és gyakorló helyiségek hiánya miatt az intézmény nem felelhetett meg a korszerű oktatási követelményeknek, ezért megkezdődtek a tárgyalások a Műegyetem új, állandó helyének kijelöléséről. (A lágymányosi Campus történetét külön fejezetben tárgyaljuk.) Az Egyetem különböző szervezeti egységei 1906 és 1909 között, az új lágymányosi épületek elkészültével párhuzamosan kezdtek áttelepülni a Duna jobb partjára. 29 2 <
