Armuth Miklós - Lőrinczi Zsuzsa (szerk.): A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Történeti Campusa (Budapest, 2023)
A Műegyetem története - The History of the University of Technology GY. Balogh Ágnes
osztályban folyt tovább. A tanulmányi időt kettőről három tanévre emelték, az oktatás kizárólagos nyelvévé pedig ismét a németet tették meg. Bár az 1850-ben kelt legfelsőbb határozat kimondta, hogy az intézményt műegyetemmé kell fejleszteni, ez csak 1857-ben következett be. így 1852 és 1857 között a Joseph Industrieschule nagyrészt középfokú, kisebb arányban felsőfokú képzést nyújtott, évente átlagosan 150 hallgatóval, akik - miután oklevél kiállítására nem volt joga az intézetnek - csak középfokú vizsgabizonyítványt kaphattak. Ily módon az országban több mint húsz évre (1873-ig) megszűnt a mérnöki oklevelek kiadása. Az elbocsátások és a szabadságharc utáni megtorló intézkedések következtében csaknem működésképtelenné vált intézményt a kormány vidékre akarta telepíteni, de a tiltakozások miatt 1854-ben végül csak Budára, az Egyetemi Nyomda Országház utcára néző épületébe költöztették át. Ferenc József 1856. szeptember 30-án hagyta jóvá az új Műegyetem alapszabályát, melyet Leopold Thun gróf terjesztett elő. Az uralkodó elrendelte a Joseph Industrieschule Joseph Polytechnicummá történő átalakítását. Ezzel az intézmény az 1857-58-as tanévtől mint felsőfokú tanintézet működött tovább. Az oktatás nyelve 1860-ig a német maradt. Később fokozatosan visszaállították a magyar „tannyelvet". A Polytechnicum kezdetben két osztályból állt: az egyéves előkészítőből és a hároméves általános technikai (műtani) osztályból. 1863-tól három osztállyal működött tovább: az előkészítő osztály mellett a technikai tagozaton belül műszaki és közgazdasági osztályokat is indítottak. Az 1867. évi kiegyezés után a műszaki osztályon belül már külön képezték a gépészeket, az általános mérnököket és a vegyészeket. A mérnökök és gépészek számára öt-, a vegyészeknek három-, a közgazdasági osztályon belül a leendő kereskedők és mezőgazdák részére pedig kétéves képzési időt írtak elő. A Polytechnicum oktatási rendszerének legnagyobb hibájának azt tekinthetjük, hogy nem rendelkezett mérnöki oklevelek kiadásának jogával. A tanszemélyzet és a hallgatók létszáma mindazonáltal folyamatosan emelkedett: 1866-67-ben 30 oktatóra 250 hallgatójutott, míg 1871 -72-ben 50 oktatóra már több mint 400 diák. A létszámnövekedés miatt a Polytechnicum is helyiségproblémákkal küzdött, s ezért újabb házakat kellett bérelnie Budán (1867-ben az Országház utca 1 1., 1870-ben a Bécsi kapu utca 149. és 150., 1871-ben pedig az Úri utca 40. szám alatt). Ezekben a bérelt házakban nehezen volt megvalósítható a korszerű oktatás, és a Pestre költözés igénye újra meg újra felmerült. Az igazi fejlődés 1871-ben kezdődött el, amikor is egy parlamenti határozati javaslat alapján Ferenc József július 10-én rendeletben jóváhagyta a Műegyetem szervezetét, s ezzel egyetemi rangra emelte az intézetet, visszaadva annak az 2 5 LU CC ■o 2 CD 2 < NÁGEL-FÉLE BÉRHÁZ. BUDAPEST. IX. KÉR., LÓNYAY UTCA 7. NÁGEL APARTMENT BUILDING. DISTRICT IX.. LÓNYAI STREET NO. 7
