Armuth Miklós - Lőrinczi Zsuzsa (szerk.): A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Történeti Campusa (Budapest, 2023)
CZIGLER Győző élete és munkássága - The Life and CEuvre of Győző CZIGLER Kalmár Miklós
CZIGLER GYŐZŐ ELETE ES MUNKÁSSÁGA Czigler Győző dédapja Svájcból érkezett Magyarországra, majd gazdálkodó birtokosként élt a délvidéki Szerém vármegyében. Fia, Anton Zigler (1767-1862) Bécsben folytatott építészeti tanulmányokat és építőmesteri jogot szerzett, később a gyulai tulajdonokkal is rendelkező Wenckheim család uradalmi építőmesterévé lépett elő. 0 már a Czigler nevet használta, és mintegy 25 templom mellett számos más épületet is épített. Czigler Antal nemesi rangot szerzett, és fiát, ifjabb Czigler Antalt (1810-1872) is építésznek taníttatta a bécsi katonai műszaki akadémián, illetve a művészeti akadémián. A fiú Arad városában (ma: Arad, Románia) telepedett le, ahol és amelynek környékén több templomot és lakóházat épített. Az ő nevéhez fűződik például az aradi ortodox székesegyház (1862-1865) és részben az aradi színház (1871-1876) épülete is. Czigler Győző (1850-1905) első építészeti ismereteit édesapjától, ifjabb Czigler Antaltól sajátította el. Aradon a minoritákhoz járt középiskolába, majd Bécsbe ment, ahol 1869 októberétől 1872-ig Theophil Hansen tanítványaként a Képzőművészeti Akadémián tanult. Már az édesapja is megismerkedett a XIX. századi Bécs két különböző építészképzési formájával, a katonai műszaki akadémiával (politechnikum) és a művészeti akadémiával. A XIX. század elejéig az „építész" fogalma valójában az épületet tervező építész és a terveket megvalósító építőmester összefoglaló elnevezése volt. A század során a két hivatás fokozatosan elkülönült egymástól, s a szakmagyakorlás lehetőségeinek bővülése, illetve szakosodott formáinak fejlődése folytán a fiatal Czigler Győző a század közepén a művészeti akadémiai képzését választotta: az építészi megbízások gyakorisága és minősége ekkorra mind inkább specializálódott szakembereket igényelt, s ő a tervezés mellett kötelezte el magát. A XIX. század első felében a Monarchia fővárosában, Bécsben európai színvonalú építészeti munkák folytak. Az egykori városfal lebontásával kialakuló Ringstrasse építkezései a kontinens legnevesebb építészeit foglalkoztatták. E világhírű körút két oldalán a Magyarországon is alkotó osztrák Ludvig von Förster (1797-1863) mellett Heinrich von Ferstel (1828-1883), a drezdai Gottfried Semper (1803-1879), Karl von Hasenauer (1833-1896), August Sicard von Sicardsburg (1813-1868), Eduard van der Nüll (1812-1868) és a dán Theophil Hansen (1813-1891) alkotásai sorakoznak. Hansen tervezte a klasszicizáló bécsi Parlamentet (1861-1883), a középkori és keleti, romantikus formákat „historizáló" Hadtörténeti Múzeumot [1856], a neoreneszánsz formákból komponált híres bécsi Musikvereint (1867-1870) és az ottani Képzőművészeti Akadémiát (1877) is. A dán építész a berlini Karl Friedrich Schinkel (1781-1861) hatását és alapos stílusismeretét követte, akinek kiérlelt klasszicizmusa stílustisztaságot követelt. A bécsi Képzőművészeti Akadémián Czigler Győző a képzett, sokoldalú és nagy tapasztalattal rendelkező Hansen mester mellé került. A városban ekkor a stílustisztaságot eszményítő úgynevezett „strenge historismus" dívott, amely a lassan kialakuló historizmus keretein belül egy sajátos, helyi változatú eklektikaként jelentkezett azzal a törekvéssel, hogy arányos harmóniában tartsa a monumentális, nagyléptékű épülettömegeket és a már ismert történeti részletformákat. Az irányzatot képviselő neves építészek az Akadémián is tanítottak, ahol szigorúan és alaposan oktatták a stílusismeretet. A választott klasszicista, középkori vagy reneszánsz formákkal a sajátos építészeti feladatok elvárásainak voltak hivatottak megfelelni, ám a különféle stílusjegyek egységesen jelentek meg még akkor is, ha az épületek mérete ezt már alaposan megnehezítette. Az Akadémián nagy biztonsággal lehetett elsajátítani a historizáló építészetet. Czigler talán éppen ezért tartott ki a historizmus mellett, jóllehet a XIX. század végén már más idők jártak és más stílusok dívtak. Miután ifj. Czigler Antal 1872-ben elhunyt, Czigler Győzőre hárult az édesapja által megkezdett építkezések befejezésének feladata, így a borosjenői (ma: Ineu, Románia) Rákóczi-vár restaurálása is. E munkák elvégzése után az építész kétéves külföldi tanulmányútra indult: bejárta Ausztriát, Németországot, Belgiumot, Angliát, Franciaországot, Olaszországot és Görögországot, de eljutott Konstantinápolyba, Kis-Ázsiába, valamint az 1873. évi bécsi világkiállításra is. Ily módon a tanulás útján elsajátított ismeretek mellett 2 2 7 < CD ■< 2 ez o
