Armuth Miklós - Lőrinczi Zsuzsa (szerk.): A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Történeti Campusa (Budapest, 2023)
A Könyvtár épülete - The Library Building Gy. Balogh Ágnes
szoborcsoportot, melyet a Képzőművészeti Főiskolának adtak át oktatási célokra. Helyére a kölcsönző pult került. A ruhatár az olvasóterem mellől átkerült a központi épületbe vezető lépcsősor alatti holt terekbe, a helyén pedig katalógustermet alakítottak ki. 1949-től a bibliotéka neve is megváltozott: Műegyetemi Könyvtár helyett a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára lett. A II. világháború után az egyetem hallgatóinak létszáma rohamosan emelkedni kezdett, így a Központi Könyvtár használata is intenzívebbé vált. A létesítmény fő funkcióinak minden területét tekintve [raktározás, feldolgozás, olvasóterem) elhelyezési gondokkal küszködött. Ezért 1961-ben az irodai szárny alatt átépíttették a könyvtár alagsorát, az emeleten válaszfalakkal kisebb szobákra osztották a Pecz-féle nagyterű irodákat. Az 1960-as években a könyvtár bővítési lehetőségei között a különböző hozzátoldások mellett többször fölmerült a raktári szárnyra építendő újabb hat emelet ötlete, ami megfelelt volna Pecz Samu eredeti elképzeléseinek, a 12 szintes toronyraktárnak. 1967 augusztusában Kisdi Pál és Perczel Dénes bővítési terveit látván a Fővárosi Tanács Városrendezési és Építési Osztálya az emelet-ráépítést mint fejlesztési megoldást végleg elutasította városképi, illetve esztétikai szempontokra hivatkozva. Perczel Dénes új terveit, amelyek a raktár patkó alakú, köpenyszerű körülépítését tartalmazták volna, 1970-ben vetették el, mert a Művelődésügyi Minisztériumban időközben arra az álláspontra jutott, hogy a „Lágymányosnak a vásárváros céljára kiszemelt területén az ötödik ötéves terv végén az ELTE Természettudományi Karával közösen létesítenek korszerű, új könyvtárat”. A helyhiány problémáit így egyrészt (1967-ben, 1972-ben, 1981 -ben és 1988-ban) az alagsor különböző helyiségeiben kialakított, tömörített raktárak építésével, másrészt (1969-ben, 1991-ben és 1993-ban) a Központi épület egyes helyiségeinek igénybevételével oldották meg. 1973 decemberében hozzá- vagy ráépítés nélkül sikerült növelni a repozitóriumi szárny befogadóképességét: a raktár 5 szintjén a meglévő kétoldalas könyvállvány-sorok közé egy-egy egyoldalas új könyvállvány-sort helyeztek el. A könyvtárépületet 1977-ben műemlékké nyilvánították. 1993-ban az előcsarnokban új kölcsönző teret alakítottak ki, az olvasóterem előtti jegyzetraktárból pedig lépcsőt nyitottak az alagsorba - közvetlen kapcsolatot létrehozva az olvasóterem és a raktárak között. 1995 januárjában készült el az egyetem udvarán a könyvtárhoz közeli egyszintes, 30x30 m alapterületű föld alatti raktár tömörraktári berendezéssel, amely 35-40 évre biztosítja az állomány elhelyezését. 2001 júniusában a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Könyvtár és Tájékoztatási Központja (BME KTK), valamint az Országos Műszaki és Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) összevonásával egy új szervezeti egység jött létre BME OMIKK néven. Ugyanebben az évben készült el a Központi épület magasföldszintjén a Gazdaság- és Természettudományi Olvasóterem, valamint a Könyvtár épületét a Központi épülettel és a mélyraktárral összekötő folyosó. A Nagyolvasó rekonstrukciójára 2001-2002-ben került sor. Ekkor az olvasóterem alatti vasbeton födémszerkezet is újra cserélték. Felújították a Nagyolvasó ablakait, csaknem eredeti formában helyreállították bejárati hármas ajtónyitását és az olvasóasztalokat. A Nagyolvasó alatti pincei tömörraktár megszüntetésével a Műszaki Szakolvasó kapott elhelyezést. A tetőszerkezet rekonstrukciója - a huszártorony megerősítésével együtt - szintén 2002-ben történt. 2013-ban - a geotermikus energia hasznosítására kiírt Európai Uniós pályázatnak köszönhetően - korszerűsítették az előcsarnok és a földszinti folyosó fűtését. A rekonstrukció eredményeképpen a Nagyolvasó fűtése is megújult: a terembe egy hőszivattyút használó kalorifer segítségével 25 fokos levegőt fújnak be. A fűtés korszerűsítése során újra cserélték az előcsarnok és a folyosó cement padlólapjait. Ezeknek a helyreállításoknak köszönhetően ma már csaknem eredeti formájában láthatjuk az épületet, amely az egyetemi Campus egyik leglátványosabb eleme, s amelyet méltán nevezhetünk Pecz Samu talán legsikerültebb munkájának.
