Armuth Miklós - Lőrinczi Zsuzsa (szerk.): A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Történeti Campusa (Budapest, 2023)
Az európai egyetemek története - The History of European Universities Kalmár Miklós
I nagy hatást gyakorolt a későbbi egyetemi épületek kialakítására. A XIX. század második felében elterjedt egyetemi épülettípus fő jellemzője a palotahomlokzat és a belsőudvaros elrendezés lett, amely szinte minden esetben látványos és tekintélyes megjelenéssel társult. Gottfried Semper tervezte a híres zürichi ETH (Eidgenössische Technische Hochschule, Zürich] 1859 és 1864 között létesült főépületét. Az épületegyüttes építészeti programja minden fontos részfunkcióval kiegészült. Semper praktikus gondolkodásának eredményeképpen a belső oldali folyosókkal feltárt helyiségek sorakoztak a két nagy udvart keretező épületszárnyakban. Ez megkönnyítette a differenciált téralakítást, a közép- és sarokrizalitok megformálását. A középrizalit mögötti helyiségsor (előcsarnok, díszlépcsők, aula) reprezentatív szerepet kapott. A kiterjedt alaprajz az oldalszárnyakban további melléklépcsőket tett szükségessé. Sempernek köszönhetően létrejött egy bonyolult, de jól használható térrendszer, amely méltónak bizonyult az összetett funkciójú oktatási intézményekhez. Az 1879-ben alapított Technische Universität Berlin épületét Richard Lucáé és Friedrich Hitzig tervezte. Az épület „cour d'honneur”-ös formai megoldása már nem a barokk építészet térteremtő dinamikáját, hanem az elhúzódó homlokzatú épülettömeg előtti tér határozott lezárását szolgálta. Az épület elnyújtása lehetővé tette a belső udvarok jobb kihasználását és az udvarban elhelyezett nagytermek kétoldali megvilágítását. Ahol a beépítés megengedte a hosszú, több belső udvarral kialakított épület elhelyezését, ott ez a típus vált ideálissá. A francia-porosz háború (1870 — 1871] után Strassburgban (ma: Strasbourg] hamarosan megalakult a Kaiser-Wilhelm Universität. A grandiózus, neoreneszánsz palotahomlokzatú épület Otto Warth alkotása. Annak érdekében, hogy a középső rizalit által kijelölt reprezentatív térsor (előtér, aula) visszakaphassa központi szerepét, az építész T formájú alaprajzot tervezett. Az oldalszárnyak végpontjain kiképezett sarokrizalitokban a tanszékek kaptak helyet, az összekötő folyosószakaszokon pedig a különböző helyigényű tantermek sorakoztak. Az új épület látványosan fejezte ki az egységes német állam és a tudomány kapcsolatát. A zürichi (1859—1864), bécsi (1871-1884), berlini (1879) és strasbourgi (1872) példák szintéziseként alakult ki a XIX. századi historizáló stílusú egyetem alaptípusa. Alaprajza szimmetrikus elrendezésű, több belső udvar köré szervezett, a főtengelyben reprezentatív teremsorral, aulával és díszlépcsőkkel. A belső udvarokban előadótermek, a sarokrizalitokban tanszékek és irodák, esetleg előadótermek helyezkedtek el. Ajellemzően négyszintes épületben az egyes szintek eltérő funkciókat hordoztak: az alagsorban műhelyek 1 3 < A STRASBOURGI KAISER-WILHELM UNIVERSITÄT ALAPRAJZA, 1879 GROUND FLOOR PLAN OF K A I S E R - W I L H E L M UNIVERSITÄT, STRASBOURG, 1879
