Armuth Miklós - Lőrinczi Zsuzsa (szerk.): A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Történeti Campusa (Budapest, 2023)
A Központi épület - The Central Building Zsembery Ákos
1945-1946-os tanév beszámolói beszéde szerint a déli részen egy helyen a födém a földszintig beszakadt, a földszint keleti oldala teljesen használhatatlanná vált. Az új tanévre csak a hallgatók fele tudott beiratkozni. A Díszterem boltozata is beszakadt. Az 1926 óta működő orvosi rendelők, és a hallgatói étkeztetést biztosító menza használhatatlanná vált. Több előadóterem (pl. a K275 és K234) födémé beomlott. A főbejárat előtt lévő négy szobor elpusztult, illetve a felismerhetetlenségig megsérült - ezért maradványaikat eltávolították. A főhomlokzatról több eredeti épületszobrászati dísz is elveszett - többek közt a női alakok feletti reliefek és a kapuívek feletti falfelületek díszítései. 2007-ben - a főbejárati rizalit teljes felújítása során - a szobrok másolatát korabeli fotók alapján készítették el a Pro Progressio Alapítvány támogatásával. Az épületeken túl tetemes károk keletkeztek az egyetem műszaki berendezéseiben is. A részletes kárfelmérést Bardon Alfréd építész professzor vezetésével 1947 februárjában kezdték el. Még ebben az évben a Műegyetemi Curatorium egy kis kiadványt készített az ostrom előtti és utáni állapotokról, támogatókat keresve a helyreállításokhoz. A háború utáni újjáépítéskor jórészt az eredeti állapotok helyreállítására törekedtek. A „József Nádor Műegyetem Újjáépítése" című tervdokumentáció 1948. júniusában zárult. A helyreállítási tervlapokon jól látszódik, hogy az I. és a II. emelet ekkor még nagyban őrizte eredeti alaprajzát. All. emeleti termek felszabdalása tanköri helyiségekre 1949-ben kezdődött és az elmúlt évtizedig folyamatosan zajlott. A nagy belmagasságot kihasználva több helyiség esetében galériaszint beépítésével bővítették a területet. A Kf 38-as előadót 1950-ben építették ki és látták el új fedéssel. Az előcsarnok és az Aula helyreállítását 1950-ben kezdték meg Weichinger Károly és Rimanóczy Gyula építészek tervei szerint. 1953. június 19-én tűz ütött ki a még meg sem nyitott előtérben felhalmozott bútorok között, amely átterjedt az Aulára is - komoly károkat okozva. Az Aula helyreállításához újabb két év kellett. A Díszterem teljes átalakítására is a háborús pusztítások után került sor. 1951 -re készültek el azok a tervek, amelyek a termet a karzat szintjében monolit vasbeton mestergerendákra támaszkodó téglabetétes födémmel (ún. „Bohn-födérrf-mel) osztották ketté. A kivitelezés 1953-ban fejeződött be. Az osztófödém tervét és az eredeti hevederes vasbeton dongaboltozat fölött létesített újabb beton héjboltozat terveit Pelikán József professzor készítette. A tervek szerint a II. emeleti szinten - a Díszterem eredeti légterében - öt tantermet alakítottak ki. 1955-re elkészült az átalakítás, s még ebben az évben megkezdődött a homlokzatok helyreállítása is. Az 1950-es, 60-as években egyre fontosabbá váltak az ergonómiai szempontok. Ezért azokban az előadóteremben, ahol az ablakok a hallgatók jobb keze felől adták a fényt, a táblát a szemközti falra helyezték át, s a padokat ellenkező irányba fordították. Ekkor a tábla a homlokzati falra, az ablakok elé került, ezért az ablakokat vakablakokká alakították át (pl. a K1 55-ös és a K255-ÖS termeknél). Itt ma az ablakok üvegtábláit - az A ZSOLNAY-KERÁMIA LÁBAZAT RÉSZLETE DETAIL OF THE ZSOLNAY CERAMIC PLINTH 1 1 9 <
