Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1990-1991
1991. február 12., 2. rektori tanácsülés
3 Az érvényes utasítások a tankönyv- és jegyzetellátást leegyszerűsítve annak az elvnek megfelelően szabályozták, hogy a felsőfokú képzés központilag jóváhagyott tantervek, ezeken belül kötelezően tanulandó tárgyak, illetve azok meghatározott ismeretanyagának elsajátításához adnak a hallgatók számára segítséget. Ennek megfelelően központi döntés kellett ahhoz, hogy az egyes tantárgyak esetében kell-e írásbeli tananyag, az mit tartalmazzon, illetve milyen formában kerüljön kiadásra. Ugyanakkor az intézményi autómia megadásával az egyes szakokon folyó képzés célja, az alapvető oktatási és tanulmányi követelményeket a tantervi irányelvek, a szakokon folyó képzés részletes szabályait és követelményeit a tantervek, az egyes tárgyak keretében elsajátítandó tananyagot pedig a tantárgyi programok határozzák meg. Ugyanakkor köztudott, hogy ma a tanterv, a tantárgyi programok és a tanulmányi követelmények tekintetében a felsőoktatási intézmények autonómok. A gazdálkodásban mutatkozó ellentmondásokat az alábbi 5 pontban foglalta össze: "A felsőoktatási tankönyv és jegyzetellátás korszerűsítéséről" című 1990. december 28-ai miniszteri értekezlet: 1. A kiadás és terjesztés monopolizátsága miatt nem alakult ki egy az árakat leszorító verseny a különböző kiadók, terjesztők és nyomdák között. 2. Az irreálisan alacsony hatósági ár minimális közgazdasági ösztönző hatással sincs a hallgatókra. 3. Az árdotációs forma miatt sem a hallgatók sem a megrendelők (felsőoktatási intézmények) számára nem jelenik meg expicit módon a tényleges termelői ártámogatás. 4. A tényleges költségek és a hatósági ár közötti rés növekedésével gyakorlatilag ellenőrizhetetlenül nő a dotáciőiqőny, az árriotációs mechanizmus az ismert módon működik, azaz sem a megrendelő, sem a kiadó számára nem jelent kemény költségvetési korlátot, így pazarlásra ösztönöz.
