Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1988-1989
1988. november 21., 4. rektori tanácsülés
A fenti okok miatt is egyre általánosabb az az elvárás, hogy olyan költségvetés készüljön, amely a nem költségvetési szakemberek számára is érthető, átlátható és amelynek jóváhagyása után a gazdálkodás figyelemmel kísérhető. Egyre általánosabbá kezd válni azonban az a felismerés is, hogy az alapvetően formai változások mellett újra kell gondolni a költségvetés kialakításának módszereit, gazdálkodási gyakorlatunkat is. Elkerülhetetlennek látszik, hogy az extenzív fejlődési időszak bázis szemlélete, gyakorlata helyett (ami egyszer létrejött, kialakult az megmarad, sőt évről évre jogosult a növekmény rá eső részére is) kialakítsuk a szelektív finanszírozás módszerét (a különösen fontosnak ítélt feladatok esetében a fejlesztést, a többi esetben szintentartást biztosivá, és ha ennek feltételeit csak visszafejlesztéssel, megszüntetéssel lehet megteremteni, azt is vállalva). Döntenünk kell, hogy az általános leromlás, a lassú haldoklás útját választjuk-e, vagy végrehajtjuk a fájdalmas ám de elkerülhetetlen műtétet, áttérünk a szelektív fejlesztésre. A szelektív fejlesztés elvének elfogadása ellen hat, hogy az elmúlt negyven évben a bázis szemlélet vált kollektív szemléletünkké, gyakorlatunkká. Akadályozza az ilyen gyakorlat elfogadását az is, hogy általában nem ismerjük, hogy mi mibe kerül (ez a paternalisztikus modellben általában nem is szempont), ezért arról sem tudunk véleményt formálni, hogy "annyiért megéri-e". Döntési rendszerünk sem kedvező a szelektív döntések meghatározásához. Szinte minden döntésnek van olyan résztvevője akit az ilyen döntés kedvezőtlenül érintene, a testületi, a konszenzus elvén alapuló döntési mechanizmus az ilyen döntéseket gyakorlatilag lehetetlenné teszi.- 3 -Ш
