Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1986-1987
1987. június 15., 8. rektori tanácsülés
10 эш Nyilván hosszú távú célkitűzésünk az sem lehet, hogy az egyetemi oktatók döntő többsége vezető oktató legyen. Az oktatáspolitikai célkitűzések azt indokolják, hogy oktatóinkat arra ösztönözzük, hogy munkájukat mind színvonalasabban végezzék és tegyenek meg mindent továbbképzésük érdekében. Ehhez a követelmények minden elemének színvonalas teljesítése esetén a kinevezés lehetőségének biztosítása jelentős hajtóerő. Ezt indokolják azok a társadalmi-gazdasági f viszonyok is, amelyek a mobilitás lehetőségét az egyetemeken szinte nullára csökkentik. Az előrelépési lehetőségeket természetesen befolyásolja az adott oktatási egység által ellátandó feladatok jellege is Más arányok indokoltak egy alaptárgyat és más a szaktárgyakat oktató oktatási egységben. Figyelembe kell venni az oktatók életkor eloszlását, a kádertartalék és utánpótlás folyamatos biztosítását és egyes esetekben egyéb káderpolitikai szempontokat is. így a vezető oktatói kinevezést a szükséglet és az alkalmasság együttesen indokolja. Meggyőződésünk, hogy az alkalmasság a jelenleginél követ kezetesebb, komplex módon történő megítélése esetén a követel mények minden elemét teljesítő oktatók kinevezésének jelenleg az Egyetemen a szükséglet oldaláról nincsenek jelentős korlátái. Ugyanakkor jelentős erőfeszítéseket kell tennünk, hogy azon egységeknél, ahol a szükséglet ezt indokolja, rendelkezésre álljanak az erre alkalmas oktatók. Ezen szempontok komplex megítélése az illetékes állami vezető feladata. Az 6 felelőssége is az, hogy minden, a szer. ' ' vezeti egységben dolgozó oktató részére folyamatos fejlődést biztosító feladatokat, ehhez szükséges eszközöket és lehetőségeket, valamint az előrelépés vagy távozás feltételeit biztosítsa. Ezért az oktatói követelményrendszer, valamint a lét szám- és bérgazdálkodási rendszer kialakítása során kell a
