Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1986-1987
1987. június 15., 8. rektori tanácsülés
6 Ha megvizsgáljuk az utóbbi három évben kinevezett vezető oktatók karok közötti megoszlását /3.ábra, 1.táblázat/ látható, hogy bizonyos törekvések történtek az ellátottságbeli különbségek csökkentésére. A 4.ábra mutatja kari bontásban szervezeti egységenként a vezető oktatói kinevezéseket. Megállapítható, hogy az elmúlt három év korlátozott kinevezési lehetőségei között is történt kinevezés az Egyetem legjobban ellátott szervezeti egységébe és nem történt kinevezés a legrosszabbul ellátottba. A 60 előléptetés közül 28 esetben /47 %/ történt a kari átlag alatti aránnyal rendelkező egységbe kinevezés. A fenti adatok is mutatják a vezető oktatói kinevezési gyakorlat ellentmondásosságát. A követelmények komplex megfogalmazásával és ezek következetes érvényesítésével, azon gyakorlat megszüntetésével, hogy a kinevezés feltétele gyakorlatilag csak a disszertáció megvédése legyen, általános egyetértéssel találkozunk. Megoszlanak a vélemények azonban abban, hogy a kinevezést a szükséglet vagy az alkalmasság határozza meg, illetve ezen elemeket milyen arányban kell figyelembe venni. Nyilvánvalóan egyik szempontot sem lehet abszolutizálni. Abban az esetben, ha a szervezeti egység szükségletét vesszük csupán figyelembe, ez az oktatók jelentős részénél az előléptetés lehetőségéből adódó hajtóerőt jelentősen csökkenti. Olyan eseteket eredményezett már a múltban is és eredményez a jövőben is, hogy a magas követelményeket támasztó tanszéki közösségek esetén lényegesen nehezebb az előrelépés, míg az igénytelen környezetben lényegesen alacsonyabb teljesítmények felmutatása is elegendő a vezető oktatói kinevezéshez . /. , (A J f/ 1 . I I ír >
