Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1985-1986
1986. április 21., 5. rektori tanácsülés
1 Az oktatók, kutatók nyelvismeretének és a nyelvtanulás támogatási rendszerének áttekintése A felsőoktatás fejlesztésére vonatkozó határozatok az oktatói kar szinvonalának, minőségének emelését a fejlesztés egyik kiemelt céljának, egyúttal a fejlődés egyik feltételének is tekintik. A felkészültség, a színvonal igen fontos eleme az oktatók nyelvtudása. Az 1974-es oktatói követelményrendszer előírta az oktatóknak egy, a vezető oktatóknak két idegen nyelv tudását. Akkor az oktatói kaf nagy többsége nem rendelkezett ilyen nyelvtudással. Ezért az egyetem szervezett formában, anyagi támogatással lehetőséget teremtett arra, hogy az oktatók, kutatók mindennapi munkájuk mellett elsajátítsák, begyakorolják és megfelelő szintre hozzák nyelvtudásukat. Azóta több, mint tíz év telt el, s ezalatt az idő alatt változtak munkánk feltételei, módosult a káderállomány, s a követelmények is növekedtek. Mindez időszerűvé teszi, hogy áttekintsük az oktatók és kutatók nyelvismeretét és megvizsgáljuk az idegen nyelvi ismeretek megszerzésének, szintentartásának és fejlesztésének eszközeit, formáit, támogatási rendszerét. I. I. Oktatóink és kutatóink nyelvismerete A nyelvismeretre vonatkozó adatokat az 1984. évi személyi lapokból, a SZAK által 1985. május 7-én készített statisztikából gyűjtöttük össze. Ezekben a nyelvtudás minősítése a dolgozó saját bevallása szerint szerepel. Az adatok alapján /Melléklet 1. és 2.sz. táblázat/ két vagy több idegen nyelvet ismer az oktatóink 68 %-a, a kutatóink 58 %-a. Saját bevallásuk szerint az oktatók 8 %-a /154 fő/ és a kutatók 13 %-a /37 fő/ egyetlen idegen nyelvet sem tud, ugyanakkor 8 %-uk több, mint három idegen nyelven beszél.
