Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1984-1985

1985. június 26., 5. rektori tanácsülés

9

irányok rugalmasabb kibontakozását és az egyéni képességek figyelembe vételét. A rugalmasság fontos feltétele, hogy maguk a tantervek csak keretjellegűek legyenek, a szakok képzési célkitűzésein és törzsanyagán túl ne tartalmazzanak további merev előirásokat, igy ne gátolják, vagy lassítsák a képzés fejlesztését.

10. Széles szakmai alapozó ismereteket, konvertálható tudást nyújtó, átfogó szakképzési profilokat kell kialakítani, amelyek biztosítják a későbbi továbbképzést és specializációt. A szakosítást az azt meghatározó ismeretek alkalmazhatóságának határához kell igazítani. A szak tantervének egy-egy szélesebb szakterületre minden fontos alap és alkalmazott tudományi ismeretet biztosítani kell. Ezeket egy-egy szükebb szakterületre /ágazatra/ vonatkozóan megtanult konkrét elméleti és gyakorlati ismeretek és készségek egészítsék ki, amelyek az adott szélesebb szakterületen belül szükség szerint konvertálhatók. A szak tehát egyrészt kibocsátási célt jelöl, másrészt, oktatásszervezési kategória.

11. Hosszú távon fennmarad a kialakult egyetemi és főiskolai intézményhálózat és az erre épülő üzemmérnöki és okleveles mérnöki képzés.

Kívánatos az oktatási rendszer nyitottsága abból a célból, hogy mindenkinek lehetősége legyen a képességeinek, adottságainak megfelelő végzettség megszerzésére. Ennek érdekében gondoskodni kell arról, hogy a képességeikkel, illetve adottságaikkal összhangban nem álló kibocsátási célt megvalósító képzést megkezdett hallgatók más /akár magasabb, akár alacsonyabb szintű, akár más irányú/ felsőoktatási intézményekben lehetőleg számottevő időveszteség nélkül folytathassák tanulmányaikat.

Biztosítani kell, hogy az üzemmérnökök kiegészítő képzés keretében nappali, vagy levelező formában okleveles mérnökké válhassanak, s az egyetemi képzésből - meghatározott feltételek esetén - üzemmérnökként ki lehessen válni.

Ki kell dolgozni a részteljesitmények elismerésének rende-