Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1983-1984

1984. március 26., 4. rektori tanácsülés

- 17 -Minden bizonnyal egyetemünkre is vonatkoztatható, hogy az ösztönzés е1озеп el nem különülő két fő módja. /az anyagi és a.z erkölcsi ösztönzés/ közül a hangsúly az előbbin van, az a tipikus, hogy a társadalmi feladatokat elsősorban az anyagi ösztönzés eszközei tudják összekötni az egyéni célokkal. Nem speciális a helyzetűn]: az utasítások ёз ösztönzők kapcsolata szempontjából sem. Az ösztönzőkkel alá nem támasztott utasítások nagyrészét a sorvadás veszélye fenyegeti.

A jövedelempolitika általános elveinek vagy az ösztönzés módjainak konkrét alkalmazása nem nélkülözheti a korszerű információs bázist. Akié az információ, azé a hatalom, - halljuk gyakran a 60-as évek óta. Mindenesetre nálunk az egyetemi hatalom /részben a kari is/ olyan helyzetben von, hogy az ömlesztett és alkalomszerű információja túl sok, a rendszerezett, szintetizált, többcélú információja túl kevés. A tanszékeken az információk földközeliek és viszonylag jók, de sokszpr partikuláris szempontok szerint súlyozódnak és rendeződnek, helyi érdekek alátámasztása céljából. A kari, főként pedig az egyetemi vezetés nem tud támaszkodni szintetizált ез árnyalt információkra, a,mi legalább két közvetlen veszéllyel jár: 1. túl nagy szerep hárul igy a döntéseknél teljesen зозет nélkülözhető rutinra és intuicióra, 2. a mérlegelés és a döntés is sokszor lesz »ematikus és globális, nem a hatékonyságot, hanem a rövidtávú biztonsagot részesítve előnyben. /Talán ez a szemlélet a hibás abban is, hogy hosszú ideig nem került napirendre a kisvállalkozások kérdése./

Nem kevésbé súlyosak azonban a közvetett veszélyek sem:

1. Az információs bázis gyengeségei miatt igen nehéz tisztázni az általános érdek és a helyi érdek viszonyát /az előbbi könnyen tűnhet az utóbbi' mechanika'- összegeződésének, de feléledhetnek régi "lebontási" koncepciók is/. így aztán az ösztönzés is nehezen vezethet el az érdekek összehangolásához.