Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1983-1984
1984. március 26., 4. rektori tanácsülés
12 -stb. "értéke” a különböző karokon megközelítőleg azonos, sőt ez talán a tanszékek többségénél is az.Ha tényékhez, adatokhoz tudnánk nyúlni /ez is elég nehéz lenne/, megint csak főleg az elő-input adatai akadnának a kezünkbe, itt is inkább csak mai, statikus adatok, amikből tendenciák nem olvashatók ki, Ugyanigy vagyunk a terhelési adatokkal is. Mindezek alapján a ’’történelmileg kialakult” arányokat a karok között olyannak látjuk, amikhez inkább megalapozott, konkrét panaszok kapcsán kell alkalmilag hozzányúlnia az egyetemi vezetésnek, mintsem célul kitűzni ezek jelentősebb módosítását. Egyes vitás kérdések eldöntéséhez i3 időre van szükség. Felvetődik például, hogy a kevésbé eszköz- és laborigényes, "olcsó” karok vagy tanszékek igényt tarthatnak-e magasabb bérre, mint azok, akiknél az oktatás úgy is "sokba kerül”. Az utóbbi helyeken azzal érvelnek, hogy maga.so.bb eszközigényesség nemcsak kari sajátosság, hanem a korszerűség jele is, itt az oktató is korszerűbb, tehát jobban meg kell fizetni. Ilyen vitás kérdésekben fekete-fehér alapon úgy sem lehet állást' foglalni. Van olyan tapasz tálát unit is, hogy néha azért uta.lnak karok közti aránytalanságokra, mert igy néhány személy gondjának gyorsabb megoldására lehet számítani. A preferenciák kapcsán /akár bérről von szó, akár jutalomról/ a következő kérdések merülnek fel: 1. Jól felfogott Ö33zegyetemi érdek-e a preferencia, és helyes elveken nyugszik-e? 2. Megfelelő-e az e célra biztosított keret? 3» A preferenciák konkrét gyakorlata jónak minősithető-e? Az első kérdésre egyértelmű igennel felelünk /ellenvéleményről п1псз tudomásunk/, lényegében a másodikra, is /de itt néhányan - inkább indirekt módon - előirányoznák a keret némi csökkentését, a. harmadik kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy a, döntések vitatott.3ági foka nem tér el a.z általában megszokottól.