Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1983-1984

1984. március 26., 4. rektori tanácsülés

- б -szintje nálunk némiképp magasabb, mint az emlitett külső partnereknél. /Az extrém esetek mérlegelését nem tekintettük feladatunknak, egyébként mi зет szeretjük, ha kivülről a. mi extrémitásainkra hivatkoznak./

Két körülményt azonban szükséges hangulyozni: 1. a kutatóintézetekkel és a vállalatokkal a. versenyt eddig csakis a KK jövedelmek növekedése révén tudtuk állni* de a jövedelemstatiaztikák semmit sem árulnak el orról, hogy ez milyen intenziv munkát és mekkora erőfeszítést igényel} 2. a 16/1983. МГ. rendelet elsősorban a termelővállalatok, de a kutatóintézetek kvalr fikáit irányitóinak és vezető munkát ár sóinak a mi lehetőségeinket meghaladó mértékben ad módot a. bérek emelésére, az érvényes szabályozók pedig az egyéb jövedelmek fokozására is. Lehetséges, hogy 1984-től legjobb oktatóink közül már igen sokan számolhatnának az iparban magasabb bérekkel és jövedelmekkel, mint jelenlegi beosztásukban,

A jövedelempolitika e funkciója a.z egyén szempontjából többnyire passziv és közvetett, de mint az előző bekezdésben utaltunk rá, esetenként aktivvá válha.t ез közvetlenné, méghozzá számunkra kedvezőtlen módon. Itt megfontolásra csupán annyit tudunk javasolni, hogy tompitouk ennek élét, illetve hogy ezúttal is hivjuk fel a felsőbb szervek figyelmét azokra a,z igen komoly veszélyekre, amik jövőnket fenyegetik a. műszaki értelmiség, a műszaki egyetemi oktatók anyagi megbecsülésének hiányos volta következtében.

Bizonyára nem felesleges itt uta.lni a 3» az. mellékletből kiolvasható tendenciákra sem. Mint az "A" táblázatból látható, az egyetemi oktatók reálbérindexe jóval kedvezőtlenebbül alakul az országos átlagnál. A műszaki értelmiséget általában sújtó nivellálódás alól egyetemünk okta.tói sem vonhatták ki magukat sem rövid, sem hosszabb távon, kivéve a bérrendezéseket követő 1-2 évet. Ulg 1970- és 1982 között országosan az egy munkás-alkalmazotti keresőre jutó reálbér mintegy 22'Ó-ko!