Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1980-1981

1981. február 16., 5. rektori tanácsülés

3 2. A nevelcmunka irányításának célkitűzései A jelenlegi helyzetben úgy tűnik, hogy a megfelelő fóru­­ok, információs láncok formálisan mindenütt megvannak. Ilyenek az állami vezető testületek rendszere az egyetemi tanácstól a tanszékvezetőig, az osztályfőnöki, évfolyamfelelősi szervezet, a kollégium, mozgalmi testületek»módszertani és oktatás-nevelé­si bizottságok stb Nem n szervezeti Ге) I ем/, 1 én látszik a legfontosabbnak, liánom a tartalmasabb érdemi működés. Ezt segitendő, az egyes testületek bizottságok feladatkörét, műi kamódszereit kellene a nevelési folyamat általános célkitűzései szempontjából, lényegrotörően felülvizsgálni. Nem szabad félni esetleg egyes feladatok leadásától, a hagyományos tevékenységi profil átalakításától. A felelős vezetési szinteknek elsőrendűen a nevelési tényezők összekapcsolására, közeli és távlati feladatkijelölésre, érté­kelésre kell törtekedniök. A tanszéki, kari és egyetemi vezetés legfőbb feladata, hogy a nej velőmunka általános célkitűzéseinek szempontjából kisérje figye­lemmel a nevelési tényezőket /előadás, gyakorlat, laboratóriumi munka követelményrendszer, kollégium, TDK, ...stb/, értékelje ezeket külön-külön és összhatásukban. Teremtse meg az egyes tár­gyak összhangját, segitse ezek integrációját. Adjon módszertani útmutatást és segitse az ilyenirányú koordinálást. A tanszékveze tőnek az oktatók között, a kari vezetésnek pedig a tanszékek kö­zött kell megfelelő koordinációt végeznie. Szükséges a karok kö­zötti tapasztalatcsere szervezése. Növelni kell az egyes szintek felelősségét a saját területükön folyó nevelőmunkáért - ehhez megfelelő ellenőrzési, értékelési rendszer, megfelelő nyilvánosság kell.

Next

/
Thumbnails
Contents