Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1977-1978
1977. szeptember 5., 1. rektori tanácsülés
- 23 Ha elfogadjuk azt, hogy a fölvételi eljárás*célja az egyetemet sikeresen elvégzők szerinti optimális kiválasztása, akkor a fenti meghatározás eléggé kézenfekvő. Л probléma abban áll, hogy a rendelkezésünkre álló mintasokaság egy olyan évfolyam, amely képességvizsgálati feladatot a felvételi során megoldott, ennek oredményét a fölvétel során vagy figyelembe vet Lék, vagy nem, és ebből kellene megállapítanunk azt, hogy a képességvizsgálat figyelembe vétele a beválási arányt javitja-e vagy nem. Л felhasználás szempontjait és az hpitészmérnöki Kar tapasztalatait is szem előtt tartva a képességvizsgálat eredménye az alábbi módon vehető figyelembe. Л hallgató a felvételi vizsga során egy P felvételi pontszámot szerez /hozott és szerzett pontok összege felfele kerekítve, Így P lehetséges P^ értékei 20, 19, 18,.../. A tesztfßladat megoldása során a hallgató valamilyen ponl3zámot szerzett, amelyet észszerű módon 5-8 csoportra bontunk /pl. az Épitószmérnöki Kar gyakorlata: 35 pontig, 36-4О, 41-45,46-50,51-55 és 56 pont felett/. Rendeljünk az egyes csoportokhoz egy X. ké/ J peseégvizsgálati pontszámot. /Az emlitett esetben pl. 35 pontig K=0; 36-40 ponthoz K=l; 41-45 ponthoz K=2, 46-50 ponthoz K=3; 51-55 ponthoz K=4 és 56 pont fölött Ka 5/. A felvétel alapjául szolgáló eredő pont szám E a P + G,
