Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1974-1975
1974. október 28., 2. rektori tanácsülés
társadalmunk jelenlegi problémáinak utópikusmoralizáló, elvont humanista megközelítésében jut kifejezésre. Jelenleg is probléma a különböző forrásokból — a politikai-közéleti érdektelenségből és passzivitásból, a világnézeti nevelés nem megfelelő pedagógiai módszereiből, az ideológiai-politikai fogékonyságot is tompító túlterhelésből — táplálkozó hallgatói közömbösség. Ezt sem a marxizmus—leninizmus oktatás, sem az ifjúsági szervezet tevékenysége nem oldja még fel. 3. a) A filozófiaoktatás jobban támaszkodik a szaktudományok, elsősorban a természettudományok — filozófiailag is fontos — legújabb eredményeire, s keretei között nagyobb teret kap a polgári filozófia bírálata. Növekedett a jelenlegi történelmi korszak lényegi összefüggéseit érintő témák (a modern kapitalizmus sajátosságai, a tudományos technikai forradalom stb.) szerepe az oktatásban. A filozófiaoktatás hatékonyságát, törzsanyagának korszerűsítését a filozófia-tudomány hazai és nemzetközi helyzete, valamint az oktatás nem kielégítő feltételei gátolják. Az 1968-ban végrehajtott óraszámcsökkentés miatt a legtöbb helyen megszűnt a filozófiatörténet, a valláskritika és a logika önálló és kötelező tantárgyként való oktatása. Az etika n tanárképző főiskolákon és az orvostudományi egyetemeken kötelező, ugyanakkor a tudományegyetemek tanári szakjain csak fakultatív tárgy. Az etikaoktatásban erősödött szocialista társadalmunk erköcsi problémáinak elemzése, de még nem küzdötték le teljesen az elvont moralizálást. c) Alapvetően hélyesnek bizonyult a tudományos szocializmus 1968-ban bevezetett új programja, amely a munkásosztály osztályharcának nagy stratégiai korszakain belül a tematikus felosztást követi. Ez lehetővé teszi, hogy a hallgatókat ne terheljék a program eméleti"politikai kérdéseinek megértéséhez nem feltétlenül szükséges történeti tényanyaggal, s hogy napjaink politikai kérdései előtérbe kerülhessenek. A tudományos szocializmus oktatásban a legnagyobb problémát a magyar munkásmozgalom elvi kérdéseinek és a szocializmus építése hazai tapasztalatainak tárgyalása jelenti. Ennek oka mindenekelőtt az, hogy az időközben bekövetkezett nagyarányú óraszámcsökkentés miatt a hazai tapasztalatok elemzésére, a legfontosabb elvi-politikai kérdések megtárgyalására nem jut kellő idő. Különösen élesen vetődik fel ez a probléma a tudományegyetemeken, ahol a tudományos szocializmus alaptanfolyamának óraszáma 1968-ban 120 óráról 56 órára csökkent. Ilyen órakeretben a tudományos szocializmus tananyagának oktatása nem lehet hatékony. d) Az elmúlt években kezdődött el a szociológia oktatása néhány tudományegyetemen, valamint műszaki, agrár- és orvostudományi egyetemeken. A szociológiaoktatás kiszélesítésének igénye elsősorban a szakszociológiák bevezetésének sürgetésében fejeződik ki. A szakszociológia oktatását többnyire a különböző szaktanszékeken végzik. Nincs megfelelő kapcsolat a szakszociológiát oktatók és a marxizmus—leninizmus taszékek között, nincs kellően összeegyeztetve n történelmi materializmus, a tudományos szocializmus, valamint a szociológia programja. 4. a) Szélesedett a tanulócsoportos oktatás — mindenekelőtt a Művelődésügyi Minisztérium intézményeiben. Ez az intenzív oktatási forma kedvezőbb lehetőségeket teremt a világnézeti nevelés hatékonyságának növeléséhez, ugyanakkor felszínre hozta azokat a nézetkülönbségeket, amelyek az oktatók között az ideológiai és a politikai kérdések értékelésében megnyilvánulnak. Ez veszélyezteti az eszmei-politikai nevelés egységét, s ezt csak erősíti az, hogy néhány helyen teljesen mellőzik az évfolyamelőadásokat. b) Kibontakozott és a hallgatók körében népszerűvé vált a speciális kollégiumok rendszere. Az eddigi tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy speciális kollégiumot olyan témákban célszerű indítani, amelyek kapcsolódnak a hallgatók politikai-világnézeti érdeklődéséhez, a szakképzéshez, és amelyeknek megfelelő kutatási hátterük van. Az oktatásnak alaptanfolyamokra és speciális kollégiumokra való tagolásával a korábbinál kedvezőbbek a feltételek az alapismeretek és az aktuális kérdések színvonalas összekapcsolására, valamint a hallgatók önállóságának kialakítására. c) A marxizmus—leninizmus oktatás egyik akut problémája a színvonalas, az elméletiideológiai és pedagógiai követelményeknek egyaránt megfelelő tankönyvek és jegyzetek b) A politikai gazdaságtan-oktatás a marxista közgazdaságtudomány mai eredményeinek szintjén mutatja be a modern kapitalizmus helyzetét, fő problémáit és ellentmondásait, és igyekszik választ adni a szocializmus építésének közgazdasági kérdéseire. A szocializmus politikai gazdaságtanának oktatása közelebb került a közgazdasági gyakorlathoz, de gyakran a gazdasági mechanizmus által felvetett gazdaságpolitikai problémákhoz túlságosan ragaszkodva tárgyalta az alapkategóriákat. A többi szocialista országban lezajlott reformról az oktatásban kevés szó esik. A szocializmus politikai gazdaságtanának — bár egyes kérdéseket elmélyültebben és konkrétabban tárgyal — teoretikus színvonala, ideológiai, politikai meggyőző ereje változatlanul nem tekinthető kielégítőnek.
