Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1974-1975
1974. október 28., 2. rektori tanácsülés
8 utánpótlásának nevelésében komoly problémákkal számolhatunk. Bár tanszékeink kiemelt gonddal foglalkoznak a fiatal ösztöndíjasokkal és tanársegédekkel, a gyakorlott, már eredményeket felmutató 27-35 éves oktatók kiemelése törést okozhat a tervszerű káderutánpótlásban. A fiatal oktatók fejlődése elősegítésének legáltalánosabb módszere, hogy egy-egy tapasztalt oktató feladata, őket az oktató-nevelő és tudományos munkába bevezetni, a kezdeti nehézségeken átsegíteni. Az ösztöndíjasoknak félévenként legalább egyszer °zemináriumi órára kell felkészülniük és azokat levezetniük. Az Egyetemen maradásuk előfeltétele az egyetemi doktori cim elérése. Nagy igényt támasztanak tanszékeink a nyelvismeretek terén is. Ha azonban az igy elért eredmények után egyeseket más munkahelyre visznek, akkor eleve több ösztöndíjast kell kapnunk, hogy a későbbiekben ez ne okozzon káderhiányt. Oktatóink egy részének kevés, vagy régebben szerzett tapasztalata van az egyetemen kivüli gyakorlati kérdésekben. Különösen a politikai gazdaságtan tanszékeken vetődött fel a gyakorlati közgazdasági élettel való szorosabb kapcsolat igénye, esetleg olyan formában is, hogy időszakosan ilyen feladatokra osszák be őket. A Tudományos Szocializmus Tanszéken pedig a területi-üzemi politikai élettel kivánnak szorosabb kapcsolatot teremteni /pl. az egyetemünkkel szerződésben lévő Csepel Vasmű pártpolitikai életébe bekapcsolódni/. Az oktatói állomány összetételét fő és félállású, illetőleg tiszteletdijasokra bontva a 4. számú melléklet mutatja. Eszerint a helyzet tanszékenként igen változó, amit több tényező is befolyásol. Egyes tanszékek kénytelenek növelni a félállásúak számát, mivel néhány oktató tartósan távol van. Különösen nehéz helyzetbe került a
