Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1972-1973

1972. november 27., 3. rektori tanácsülés

- 11

A világnézeti képzettség szintjének emelkedése több közvetlen és közvetett mutatóból lemérhető* Általában megmutatkozik ez a párt alapvető célkitűzéseivel való egyértelmű azonosulásában, a jelentős párthatározatok előkészitésében és helyi lebontásában tapasztalt nagyszámú és lelkes részvételben, a nevelőmunka aktiv formáiban.

Nem kielégitő a világnézeti ismeretek oktatóénevelő munkában történő alkalmazása, nem jellemaő a katedráról történő aktiv politizálás. Szék a megállapitások a kommunista oktatók jó részére is érvényesek.

Az oktató gárda szakmai - tudományos felkészültségének fej— lődése az elért eredmények ellenére sem megfeleld. A tudományos - technikai forradalom elméletileg jobban felkészült káderek kibocsátását igényiig természetes, hogy oktatóinkkal szemben ez még fokozottabb követelmény.

Egyetemünkön egy oktatói állásra 5,2 nappali tagozatos hallgató jut, ami mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban is kedvező. Mindezek ellenére az egyes speciális minőségi fejlesztési feladatok megoldásánál /mint pl. a kiscsoportos oktatás/, továbbá uj, gyakran kislétszámu szakok bevezetésé“ nél az egyik legnehezebb probléma a szükséges oktatói álláshelyek biztosítása.

Az oktatói ellátottság jól átgondolt kádercserével lényegesen javitható volna. Különböző munkajogi kötöttségek, bérezési korlátok, de nem utolsó sorban a mi megalkuvásunk is akadályozói az ipar és az Egyetem közötti egészséges kádercserének. Ezt a feszültséget csak részben oldja fel az utóbbi években bevezetett tudományos továbbképzési ösztöndij rendszer.

Annak ellenére, hogy az oktatói kar szinvonalának harmonikus fejlődését nagyban segiti a káderutánpótlási— és képzési irányelvekben megfogalmazott követelményrendszer, meg kell