Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1971-1972
1972. május 22., 8. rektori tanácsülés
2 az erkölcsi megbecsülésre, a munkakörülmények javításának helyi lehetőségeire. A többi tervben is szerepelnek jó javaslatok pl. az alkotószabadság fokozottabb biztosítása a női oktatók számára /Vegyészmérnöki Kar/, azonos követelmények támasztása az előléptetéseknél /Építőmérnöki Kar/, az anyasági segély helyett csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatás biztosítása /Villamosmérnöki Kar/ stb. Több esetben azonban a feladatok kitűzése túl általános, nincs utalás arra, hogy ezek megvalósitását milyen utón kivánják elérni. A kari tervek egy része a női oktatók arányának növelését tűzi ki célul. Mivel a kétéves tudományos ösztöndíjas rendszer bevezetése is lehetőséget teremt az oktatói utánpótlás biztosítására, ezt a formát is célszerű felhasználni a nők számának növelésére. Az oktató nők szakmai-tudományos fejlődését, ideológiai képzését a most elkészült káderképzési tervek szabják meg hoszszabb időre. E munkánál mind az állami vezetők, mind a pártszervezetek felhívták a figyelmet, hogy a nők fejlődéséről, a szükséges feltételek biztosításáról fokozottan kell gondoskodni. A képzési tervek értékelésénél lehet majd megállapítani, hogy ezeket a feladatokat mennyire sikerült tervszerűen előirányozni. A nők tudományos továbbképzése az egyetemi nőpolitike egyik kulcskérdése. Ezért e kérdést kiemelten kell vizsgálni. Tekintettel arra, hogy a szervezett aspiranturában való részvétel az egyetemi oktatók számára általában gyakorlatilag megoldhatatlan feladat, a szervezett aspiranturához hasonló feltételeket az egyetemen kell biztosítani. Az eddigieknél nagyobb mértékben kell élni az alkotószabadság igénybevételének lehetőségével, ehhez azonban - különösen a kisebb tanszékek esetében - a helyettesitések biztosítása érdekében központi intézkedések is szükségesek az igények és lehetőségek figyelembe vétele alapján. A továbbképzési tervek készítése során szer«б?
