Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1971-1972
1971. november 1., 3. rektori tanácsülés
6 vizeliátási és viztechnologiai műtárgyak csoportját as V. ötévé: tervben a csatornázási és szennyvízbechnologiai műtárgyak létesítése kövesse. A vízellátási és csatornázási szakterületen úgy at г Каз nt 5s ki seri ■ t L bá Lssá, ha £ csoport3ával rendelkezik. 3. A VIZGAZD ÍLKODÁS NÖVSICVŐ ÜZSETimiÖK IGÉNYŰRŐL 3.1 A fejlődés fő irányai A magyar vízgazdálkodás - mint tudományág és mint széleskörű népgazdasági tevékenység - az előző évtizedben jelentős mértékben fejlődött, feladatköre és hatásköre kibővült. Lakosságunk és nemzeti vagyonunk számottevő részének biztonsága /árviz/, mezőgazdaságunk eredményessége /aszály, öntözés, belvíz/ jelentős mértékben függ a vízgazdálkodás fejlettségétől. A közműves vízellátás és csatornázás gyors fejlesztése, a rohamosan növekvő ipari vizfelhasználás, a vizek szennyeződés elleni védelme, a vizparti üdülő körzetek fejlesztésének igénye, az un. termikus vizek felhasználása stb. lakosságunk igen széles körének életmódját közvetlenül is érinti. 19o7-ben Magyarországon az állóeszköz állomány kb. 5,8 a tartozott a vízgazdálkodási ágazathoz. Ez az arány - becslések szerint - 2000-ig eléri a 7-8 százalékot. A vízügyi ágazatban megvalósítandó beruházások értéke а IV. ötéves terv időszakában 25 milliárd Ft, 1970-1985 között több mint 100 milliárd Ft. Esek érdekében erőteljesen fejleszteni kell a vízügyi épitő kapacitásokat, még abban az esetben is, ha a beruházási piac egyensúlytalanságai következtében a beruházási kereteket esetleg csökkentik. Az építőkapacitások növeléséhez, továbbá a megvalósuló beruházások üzemeltetéséhez növekvő számban lesz szükség üzemmérnökökre. A szakemberigény megítéléséhez fontos adat, az is, hogy az egy dolgozóra vetített állóeszköz érték a vízgazdálkodási ágazatban 1,02 millió Ft, az egész magyar ságban , millió Ft/fő. A felsőfokú szakképesítéssel rendelkező dől ;ozók aránya viszont a vízgazdálkodási ágazatban nem jobb mint a nepj
